Mi volt eddig a legemlékezetesebb álmod? Akár jó, akár rossz értelemben.

Csak simán éldegéltem volt egy párom, boldog voltam.

Egyébként minden álmom valami akció, vagy rémálom, vagy valami absztrakt, groteszk hülyeség, ezért maradt ez meg.

Nekem pár éve volt egy álmom, ami után napokig rossz volt a közérzetem.

Világvége volt, hatalmas viharok, ami elől menekültem, majd kiértem egy mezőre, ahol elcsendesült minden és sütött a nap. Valami furcsa lett hirtelen, a kezembe került egy levágott emberi fej. Tudtam, hogy én öltem meg még évekkel ezelőtt, de még friss volt rajta a vér. A mezőn a nagyszüleim várták egy házban. Nagyon megijedtem, valahogy el kellett rejtenem a fejet, és a kinti kukába gyorsan beledobtam de a kezemben maradt a zsák, amiben volt. Papa behívott a házba, ott ültünk többen a konyhában és kérdezte tőlem, hogy mi volt abban a zsákban, talán valami halott madár? A zsáknak amúgy egy ilyen rugalmas, bőrszerű anyaga volt. Papa elvette tőlem és még rajta volt a friss vér. Felrakta az asztalra, felszeletelte egy késsel és elkezdte megenni...

Annyira szörnyű volt ez az egész, hogy reggel amikor felkeltem, alig tudtam megnyugtatni magam, hogy ne aggódjak, mert nyilván sosem tettem ilyet és nem nem is tudnék ártani másnak, de annyira valóságosnak tűnt, hogy rendesen rettegve keltem fel.

Budapesten laktam és új munkahelyen kezdtem dolgozni. Furcsa álmaim voltak de egy közülük örökre az emlékezetembe égett de nem volt rossz csak furcsa. Nagyon furcsa. Talán egy szuterinhez tudnám hasonlítani a helyszínt de máshová vezetett. Inkább egy bunkernek nézett ki. Sötét volt és pár emberi alakot fedeztem fel a bejáratnál akik mintha rám vártak volna. Biztos voltam benne, hogy mindebnképp velük kell mennem nincs apelláta de el akartam köszönni a családtól. Nem engedték így menekülni kezdtem és egy tetõn az antennák és villámhárítók között fogtak meg. Inkább panel tetõ volt, sík terep. A következõ pillanatban lerángattak a föld alá be a bunkerbe, vagyis inkább valamibe ami olyan volt mint egy bunker. Odabent minden megváltozott, adtak valamit ami átvitt abba a valóságba amit nem láttam. Ott aztán torz emberszerû lények sorakoztak, csak úgy vibrált a tér, pezsgett a levegõ és majd megbolondultam a hirtelen sok energiától ami bennem volt. Hirtelen megváltozott a tér és a többi ember szerû valami már nem volt ott, nem volt ott más csak én és egy akadálypálya talán vagy valami hasonló. Gyorsan változott és nem voltak érvényesek a fizika törvényei, túl kellett élnem. Minden ellenem volt szószerint meg akart ölni az akadálypálya. Egy idõ után vissza hoztak arra a helyre ahova vittek és megint a többi emberszerû valami közt találtam magam. Egy szobába kellett menni ahol gyerekek voltak, gyerek testû felnõtt fejû valamik. Rájuk kellett vigyáznom talán. Másnap minden folytatódott. Sokáig tartott ez az álom. Nagyon nagyon sokáig, hetekig vagy hónapokig de a valóságban, ebben a valóságban csak 2 óra telt el.

Senkinek nem kívánom ezt az élményt.