Keverem a valóságot egy kitalált (Anime) világgal, mit kéne tennem?

Sziasztok! Az lenne az én nagy bajom, hogy évek óta elhiszem, hogy létezik a Bleach világa. Ennek pedig okai vannak, szeretném azt hinni hogy őrült vagyok, de ezt pszichologus, és pszichiáter is tagadta. Szerintük nem küzdök pszichés problémákkal, illetve személyiségzavar/skrizofréniával. (Ami ugye takarja is a pszichés zavarokat)

Sajnos 23 éves nő vagyok. Normális munkával, normális élettel.

De gyerek korom óta ( 16 éves koromtól ) hiszek abban, hogy a Bleach (Anime) igaz dolgokat, illetve embereket személyesít meg.

Sok időt töltöttem gyermekotthonban. És ott fajultak el a dolgok is..

Régen azzal kezdődött az egész, hogy volt egy álmom, amiben felnőtt nő voltam, s íjedten szaladtam, egy parkban.

Jött utánam valami furcsa lény (akitől a mai napig rettegek) aranyszínű volt, kezei nem voltak, csak éles kard szerű valamik. És a làbai is ilyenek voltak.

Álmomban elestem, mert megbotlottam egy bokorban, a lény pedig fölémtornyosult, és a szavak, amiket mondott, a mai napig az emlékeimben maradtak. Idézem, "Én leszek a végzeted, életed megváltoztatója, ő érte. És a végzeted elől nen tudsz menekülni" 16 éves voltam, soha egy álmomtól nem féltem annyira, mint akkor ettől. Még nappal is alig mertem akár vécére is kimenni heteken át.

(Hozzáteszem, akkor már láttam a Bleachet, de nem érdekelt különösebben)

Aztán egy kb két hónappal késöbb egyik reggel arra ébredtem hogy valaki simogatja a fejem. Mikor kinyitottam a szemeim, azt hittem sokkot kapok. Mivel egy Bleach karakter állt elöttem, élő emberként. (Aizen)

Emlékszem, összeszorítottam a szemeim, mire kinyitottam, már nem volt ott.

Aztán nagyon sok csapás ért 20 éves koromig. Amiket az emberek elsem hittek, hogy ennyi minden megtörtént velem. ( kegyetlen halálesetek, nemi erőszak, testi erőszak. Elvesztettem a családom. Hajléktalan is voltam. Mint egy film...)

Aztán, 19 éves voltam, mikor ültem a buszon. Pestre utaztam. Akkor tartottam a vasútállomásra. Összevoltam omolva.

A szívem összeszorult, ha erre a nyomorult anime karakter Aizenre gondoltam.

Vagy különböző dolgokra. ( Furcsa emlékek kavaroktak bennem. Idézetek. Egy szőke nő, harang virág, és tavaszi tőzike. Ahogy egy lapra rajzolgatok harangvirágot, de úgy éreztem, ezek nem az én emlékeim) Szóval a busz elérkezett egy vasúti sínhez. A busz megállt, én pedig bámultam magam elé, és próbáltam elhitetni magammal, hogy csak elmebeteg lehetek. Aztán feltettem magamban a kérdést, hogy tényleg létezel? ( Utalva ezzel minden emlékemre) aztán már csak egy nő hangját hallottam, hogy felórdít, hogy a vonat elvitt egy kocsit. Félelem lett úrrá rajtam, úgy éreztem, hogy ezt is az a nyomorult karakter tette.

Percekkel késöbb a busz ajtai kinyíltak, én pedig rohantam. ( Hozzáteszem. Azért tudok ilyen könnyen írni erről, mert felül is írtam, ennél komolyabb dolgokon is keresztül mentem)

És megint láttam azt az átkozott kitalált karaktert.

Most meg itt vagyok, 23 éves női fejjel, és nem szünnek az érzések.

Az álmaim folytatódnak, lidércekről, halálistenekről, és azt akarom hinni, hogy beteg vagyok, de azok a nyomorult pszichiaterek nem akarják egyszerűren alátámasztani a véleményem.

Most a válaszolók nagy része azt fogja írni, kamu kérdés. Mondjuk, én sem hinnék ilyet el. De lenne jobb dolgom is, munka után, minthogy ilyenekkel trollkodjak 23 éves fejjel.

Nem tudom, mit tegyek? Az álmaimban azt mondja az a lény, hogy nem sokára beteljesül a végzeted, én meg félek!!!