Vált már valóra az álmod? Az enyém igen, csak az a baj, hogy rénálom volt.

2016. július 17-e éjjel; borzasztó rémálmom volt. A párommal menekültünk egy bevásárlóközpontból, mert néhány ember lövöldőzni kezdett. Rohantunk ki a hátaó kijáraton a parkolóba, ahol az autó volt. Én vezettem, a párom hátul foglalt helyet, míg nem, valaki észre vette hogy sikeresen menekülünk. Nem tudtam beindítani az autót, így beült mellém az anyósülésre. A kommunikáció ami köztük zajlott, úgy tűnt, mintha csak ketten lennénk az autóba, mivel a hátsó ülésről soha nem érkezett válasz. Majd hirtelen képszakadással újból futva menekültünk, míg nem megláttam egy táblát, ahol a túlélők névsora volt látható. A saját nevem ott szerepelt, csak éppen a páromé nem, aki mindeközben ott állt mellettem. Zokogni kezdtem, és nem értettem. Míg nem

Végre megszólalt és közölte velem, hogy ő már sajnos nem

Él.

(A páromnak semmi baja, talan emiatt a sokk miatt emlekszem az egesz álomra)

Reggel mindent elmesletem neki, majd 2016. Július 23-An München, Németországban terror támadás történt, 9 ember halt meg, egy bevásárlóközpontban az emberekre lőttek.