Van egy visszatérő álmom, szerintetek mit jelent?

Hatalmas füves pusztán állok olyan mint amilyen az alföld lehetett réges régen. Sehol semmi csak fű hullámzó fűtenger és a szél fúj (de nem fázom) de még is annyira fúj a szél hogy a fű ezeregy színe előttem hullámzik. Az ég olyan mint a vihar előtt ezer színű kék és fekete a napot nem látni de még sincs sötét. A hajam szál ezerfelé és a szoknyám (olyan hosszú és piros) csapkodja a lábam. Igazából nem nagyon van cselekmény csak állok a pusztán nézem ahogy hullámzik a fű, majd lefekszem a hátamra és nézem az eget. Nem vagyok szomorú talán egy kicsit magányos, de olyan megfoghatatlan érzés mint amikor állsz a tengerparton vagy az autópálya feletti hídon este és nézed a kocsik fényszóróját.(Nem tudom elmagyarázni bocsi.)