Miért nem tudok másképp érezni iránta?

Utálnom kéne, féltékenynek lenni, idegeskedni, étvágytalannak lenni, amiért mással van, sírni otthon a párnámba temetkezve, tombolni, korábban ez volt, ha valaki iránt többet éreztem és nem lehetett több, nála nincs, vagy ha épp össze is szorul a szívem, az sem tart sokáig, egyszerűen csak azt érzem, hogy szeretem, és jobban érzem magam, hogy ismerem.

De nem tudom, lehet-e ennek jövője, mi köthet hozzá ilyen erősen, hol találom a magyarázatot, a családomhoz és a barátaimhoz sem kötődök ennyire.

Ha a helyzetemben lennél, akarnád érteni. Engem más kategóriában megköveznének, amiért olyat szeretek, aki jelenleg foglalt, függetlenül attól, hogy valójában mennyi a szakítás és a válás...

Van egy Sherlock Holmes idézet: "Ha kizártál minden lehetségest, bármennyire valószínűtlen, ami maradt az az igazság."

Szóval azért ide tettem, mert érdekelne ez a vonatkozása a dolognak, ebben a tekintetben is meg akarom vizsgálni, milyen jelzések, helyzetek, kapcsolódások utalhatnak ilyenre.

A nem ezo vonatkozás alapján tovább kéne lépnem, mást keresni, de nem tudok, őt sem kerestem, csak jött, és így alakult, nem is akartam szerelemmel foglalkozni abban az időszakban, mert más volt a fontos. És nem tudok szabadulni az érzéstől, mint a légy a légypapírról.

Bántani nem bánt. :-D

De más sem bántott, aki vonzott, és nem lehetett. De más ez az érzés, nekem is új. Azért fura, azért keresem a miértet. Köszi a választ.