Nektek voltak gyerekkorotokban képzeletbeli barátaitok?

Latni nem latja, csak kepzeli, kitalalja, eljatsza, hogy ott van.

Volt, de én tudtam, hogy nem létezik. Nem is láttam, de ez az én történetem, más lehet, hogy nem így élte meg.

Azt mondják, hogy igazából kísértetjárta házban lakok, de én nem tudom... 213 éve itt lakok, táncsak feltűnt volna!

Nekem volt, de én is tudtam, hogy csak kitaláltam, nem létezett valójában, és nem is láttam.

Nem találtam ki magamnak új barátokat, de elképzeltem magam mellé létező embereket, és beszélgettem velük. Főként olyanokat, akik messze, más országban élnek. Tudom, hogy nincs itt, és tudom, hogy ezek a beszélgetések nem történtek meg, de azért a fejemben lezajlik. Ilyenkor jönnek velem iskolába, állnak mellettem a metrón, megvárják, míg kulcsra zárom az ajtót, kimennek, míg átöltözöm, ilyenek. Még mindig csinálom, és nem is szeretném abbahagyni. Elszórakoztatom magam vele.