Mit gondoltok erről az uj tudományról hogy sem az agy sem más biológiai funkció nem képes létrehozni gondolatot?

"szerintem pedif isten hozza létre a tudatot azon belül gének emlékek agy emlékei és dnsek más mi hozná létre"

Kérdező, miért használsz olyan szavakat amiknek nem ismered / nem érted a jelentését?

Most attól azt hiszed, hogy okosabbat írtál, mert beletetted a mondatba a "gének" és "DNS" szavakat?

Ha megkérdezem hogy van-e fogalmad róla, mi is az a DNS, le tudnád nekem írni? Vagy csak úgy használsz egy szót, ami tudományosan hangzik, de nem is érted?

Illetve: Te magyar anyanyelvű vagy? Ez most simán csak felvetődött bennem, mert egész egyszerűen értelmetlenül írsz mondatokat, nem használsz kötőszavakat ahol kéne, és semmilyen módon nem a magyar nyelv mondatainak megfelelő szórendet használsz.

Az idézett válaszodért lazán visszavágnának elsőbe. Hogy lehet így írni? Egyáltalán elolvasod a válaszodat, mielőtt elküldöd?

Attól még feleslegesen használsz szavakat.

Az agyban tárolt emlékeknek semmi közük a génekhez.

A gének semmilyen olyasfajta emléket nem tárolnak, amit egy személy az élete során szerez.

A gének jellemzően fehérjék tervrajzait (a fehérjék aminosav sorrendjét, tehát szekvenciáját) kódolják. Ezen kívül még vannak kapcsoló gének, amik az előbbi fehérjét kódoló gének aktivitását befolyásolják.

De semmilyen emlékképet nem tárolnak.

Egész eyszerűen nem ez a feladatuk.

Az agyban pedig egyértelmű hogy az agyi struktúráknak (neuronok, és az azokból kialakuló magasabb szervezettségű struktúráknak, mint agyi magvak, idegrostok, lebenyek) van szerepe az emlékképek generálásában és tárolásában.

Különben magyarázd meg, hogy miért veszíthet emléket az, akinek sérül az agyszövete?

Sérülhet például külső trauma miatt, például építkezési baleset miatt súlyosan bezúzódik a koponya egy része és sérül az agy. De sérülhet pl alzheimer-kór miatt is, vagy akár szerhasználat miatt is (pl alkohol).

"a dns nem tárol emléket"

Akkor az állatok, rovarok honnan tudják mit kell csinálni?

Nagyon egyszerű dolgokat, pl mi ehető és mi nem? Mégiscsak tárol valamit.

"Mégiscsak tárol valamit."

Valamit igen, sok dolgot, csak épp ezek nem emlékek.

Amelyik állat pedig rossz dologba kóstol bele, az szimplán rövid úton elpusztul.

Az nem emlék utolsó.

Tisztázzuk a szavak jelentését:

Emlék: Az emlék az egy az élőlény élete során megszerzett tapasztalás (valamilyen inger hatására, amit képes volt érzékelni az élőlény).

Emberi értelemben tehát hangokra, fény általi látott képekre, szagokra, tapintás általi jelekre, és ízekre vagyunk képesek emlékezni, és természetesen ezek összessége által kiváltott érzetekre (boldogságok, elégedettség, szorongás, félelem, utálat, stb.).

Ezek az emlékek. Ezeket mivel az idegrendszerünkhöz tartozó receptorok által vesszük fel, és az idegrendszerünk sejtjei közti kapcsolatok sokasága tárolja, ezért egyértelműen az idegrendszer az emlékképek előállítója és tárolója is.

Mind az emlékkép előállítását, mind a tárolást, mind az előhívást az idegrendszer végzi (ez jól tanulmányozható ma már az agy valós idejű pontos szerkezetének és aktivitásának vizsgálatával. Például MRI, EEG, vagy PET felhasználásával).

Például már a 2010-es évek elején képesek voltak egy emlékképet (tapasztalást) beültetni (mondhatnánk inkább úgy is hogy előidézni) patkányban.

Az emlékek tehát az idegrendszer termékei.

És van a másik fogalom, az ösztön:

Amiket mondtál, hogy honnan tudják rovarok, hogy mely virágokat keressék fel, vagy mely szagokat kövessékj a táplálék eléréséhez, azok nem emlékek hanem ösztönök. Az emlékeket az egyed saját maga szerzi élete során. Az ösztönt nem szerzi, hanem azzal születik.

A csecsemő sem tanulja (nem szerzi) azt hogy ha valamit a tenyeréhez érintesz (bármit), akkor arra rámarkoljon.

Ez az úgynevezett fogó reflex, ami egy ösztönös mozgásminta. Ezt nem emlékezetből hívja elő a csecsemő, hanem ez a reflexív eleve benne van az agyában, és a beidegzett végrehajtó szerveiben.

De ugyanez van például a járogató reflexszel is, vagy a búvár reflexszel is. Ezeket nem tanulta, és nem a saját emlékei.

Ezek örökletesek.

Ugyanez van a rovaroknál, vagy bármilyen állatnál. Az ösztönök genetikai háttérre vezethetőek vissza.

De fontos, hogy ez nem úgy néz ki, hogy vannak a sejtmagok, benne a DNS, és azon a gének, és ezek a gének mintegy 0-24 órában éber parancsnokság, folyamatosan valós időben utasítgatják a szervezetet hogy mit-hogyan csináljon.

A gének utasításai nem ilyen gyorsak, és egyáltalán nem ilyen közvetettek.

A gének az utasításaikat csak fehérjék termelésével vagy nem termelésével tudják kifejezni.

A fehérjék felépíthetnek sejtalkotókat, a sejtalkotók sejteket, a sejtek szöveteket, a szövetek szerveket, és a szervek szervrendszereket. Ezek pedig már képesek automatikusan, rövid idő alatt reagálni a külvilág (vagy épp a szervezet belső környezete) által adott ingerekre.

Például a hideg hatására a bőr fogja először megkapni az ingert a hőmérséklet csökkenéséről, ami aztán receptorok révén eljuthat a hipotalamuszba (agy része), és ott beindulhatnak olyan endokrin folyamatok, hogy megváltozzon a szervezet hőháztartása.

Természetesen a bőrt, a hipotalamuszt, és az egész szervezetet a gének összehangolt működése eredményezte még az egyedfejlődés korai fázisában, de az aktív életfentartó feladatokat nem a gének végzik, hanem az előírásaik szerint felépült szervezet egésze.

A gének csak a tervrajzot biztosítják ehhez.

Ha nem érthető elsőre nem baj, ez valóban eléggé bonyolult, és az egész folyamat még ma sem teljesen tisztázott.

Nem itt a gének nem emlékeket tárolnak, hanem funkciókat kódolnak!

Ezek a funkciók évmilliók alatt evolválódtak. Ösztönös tevékenységek, amiket nem kell tanulnunk, hanem velünk születnek.

Ezeknek a vezérlési funkcióknak a tervrajza a génekbe van kódolva, így fejlődik ki komplex módon az az adott ösztön idegi fubkciója.

Pl az egerek akkor is félnek a macskahúgy - predátor szagtól, ha soha nem láttak még macskát.

...

Emellett van még epigenetikai "memória". Ez konkrétan azt jelenti, hogy az életünk során ért hatásoknak lenyomata van bizonyos örökítőanyag DNS kódján kívüli kódokon. Pl a DNS metilációs mintézatok.

Harmadik fubkció pedig amit jelenleg még aktívan kutatunk, az pedig a neuronokban keletkező lokális mutációk hatása magára a szinaptikus kapcsolatokra.

Tehát ilyen szempontból bizony a memóriának többféle kapcsolata is lehet a genetikában/epigenetikában.

Ez egy közérthető cikk az emlékezés legújabb fejleményeiről.

[link]