Elgondolkoztatok azon, hogy valóban élő emberek vagytok és van öntudatotok?

"ugye senki sem emlékszik olyan pici baba korára, kb. 2-3 éves kora előttre"

Tudom, hogy nem ez a mondanivalód lényege, de nekem vannak babakori emlékeim. (Előző életre nem emlékszem, de biztos volt valami, ami miatt ilyen nyomorult vagyok a mostaniban.)

Hát ez rengeteg különálló kérdés. De amúgy szerintem is érdekes, és tök normális, hogy az ember a létén mereng. Én is elgondolkozom azon néha, hogy itt nincsenek-e robotok által fogalmazott kérdések és válaszok, vagy az emberek a neten valódiak-e.

Szerintem a reinkarnáció és a szimuláció egymást kizáró fogalmak. Gondolj csak bele, ha mi csak valakinek a simses karakterei vagyunk, akkor az újjászületés értelmetlenné válik. A szabad akaratunk és a lelkünk is csak gép által generált bonyolult algoritmusok futtatása lehet, esetleg egy másik valakié, aki játszik velünk. Ellenben a reinkarnáció valódi lelket feltételez, ami egyszerre csak egy helyen és időben létezik. Még akkor is, ha a különböző idősíkokat egyszerre létezőnek tekintjük, de ebben az esetben ez emberi aggyal felfoghatatlan, hányszor vagyok jelenleg jelen. Ebben az időpillanatban én ezt a testet látom, ebben lehetek csak, amikor éber vagyok. Ez borzalmas bonyolult, kb. az sem érti, aki hisz benne.

Szerintem a reinkarnáció nem lineáris és pont amiatt a felfogás miatt nem, mert a különböző időpillanatok egyszerre történnek. Maximális énszám nem létezik, addig születsz, amíg feladatod van, amíg le nem rovod a karmád és maximálisan tiszta életet tudsz megvalósítani. Ha a reinkarnáció és a szimuláció egyeztethető, akkor valakinek a karakterei vagyunk biztosan egy játékban, aki végig akarja nyomni a szinteket. Ha sikerül neki, akkor megy egy kövi játékot játszani és a karakterünk elveszett, vagy valami ilyesmi.

Lehet-e emlékezni? Nem tudom, állítólag vannak gyerekek, akik egész életekről beszélnek, hogy az az övék volt valaha és hatalmas tudással rendelkeznek gyermekkorukhoz képest. Hát én ezeket a sztorikat még csak bulvárhírként olvastam, szóval nem vagyok benne biztos, hogy igazak. Regressziós hipnózis által emlékezni lehet minden múltbeli és jövőbeli életünkre is. Viszont ez veszélyes is lehet a szakértők állítása szerint. Visszakapod azokat az emlékeket, traumákat is, amiket inkább el kéne feledni. Ezzel megértheted az életfeladatodat, de fel is kell dolgoznod olyasmiket, amikről eddig nem is tudtál. Még ugyanez a téma az egy időben nagyon népszerű indiai pálmalevelek is, mostanában is olvastatják az emberek, de talán már nem divat szintű. Keresztanyám kerestette is és elvileg meg is találták az övét, ebben le volt írva az összes élete, állítása szerint a mostani is. Aki olvasta neki az információkat elmondta belőle az apja nevét például, és egyéb infókat, amiket csak ő tudhatott a saját életéről. Majd aztán arról is beszéltek neki, hogy mik voltak az előző életeiben, amik miatt most próbatételek elé kerül a mostaniban, amiket meg kell oldania és nagyjából mikre számíthat még az életében. Érdekes, szerinte ez valódi, nekem rezeg a léc kissé, hogy valóban igazi-e, vagy csak becsapás, ugye ezt az egész keresést pénzelnie kell a kerestetőnek.

Mikor száll az öntudat a testbe? Hát a vallások általában a fogantatás pillanatától számolják a lélek születését vagy testbe kerülését. Olyat is hallottam, ahol a születéstől. Abban biztos vagyok, hogy a reinkarnációban hívők szerint a születés pillanatában még az anyaméhben törlődnek a régi élet információi. Viszont kivételek mindig vannak, akik valamiért emlékeznek, legfőképp gyerekekről hallani a bulvárban, és többször el is felejtik ezeket felnőttkorukra.

Király lenne, ha élhetném valaki más életét is és váltogathatnék, hú ezzel hogy vissza lehetne élni. De nem tudom megtenni. Jobb is, hogy nem, ha belegondolok. Állítólag, amikor alszol vagy transzban vagy megszállhatsz valakit, de elvenni egy testet szerintem bőven etikátlan.

Szeretlek, testvérem. Kutass tovább.

Várlak haza.

Gondolkodom tehát vagyok. Nem?

És köszi van öntudatom.