Ez miféle tapasztalás volt meditáció alatt, mennyire gyakori?

Van, hogy nehéz elkezdeni meditálni, mert nincs semmi kedv, de ha elkezdi az ember és amikor már sikerül elég mélyre jutni, utána meg már vissza se akar jönni erre az elcseszett anyagi, emberi társadalomba, hanem csak lebegne az örök nyugalom, béke és lemondások birodalmában. Nem történik semmi más semmit se látok, sötét ürességet csak, de az érzés mennyeinek nevezhető az a béke, nyugalom, nem törődömség, érdektelenség, csak létezés a semmiben, ahol örök béke, nyugalom van mégis boldogságot ad és elégedettseget, nincs szükség, vágy semmi másra ilyenkor ebben az állapotban csak azt kívánja az ember bár örökre ebben maradhatna, ne kéne visszatérni az emberi hétköznapokhoz meg egyáltalán miért nem lehet test nélkül létezni? Ebben a mély meditációban úgy éreztem már nincs is testem, mintha levált volna a tudatom félig a testről, de nagyon kellemes érzés volt és megnyugtató. Főleg így, hogy nem éreztem a testi fájdalmakat, pontosabban a testem se éreztem. Tudni kell, hogy elég beteges testem van, rendszeres fájdalmak gyötörnek.