Tulajdonítanátok egy halálközeli élménynek nagyobb jelentést?

Minden esemény az életedben, amely érzelmeket vált ki belőled fontos. Mások számára talán semmiség, de neked fontos. Egy halálközeli élmény egy extrém érzelmi hatás, általában nyomot hagy, és fontos ponttá válik az életben. Jelentősége lesz, mert te azt tulajdonítasz neki.

Ebben a kis időben azért érezted jól magad, mert hajlandó voltál meglátni pozitívumokat az életedben. Például a kutyádat, akinek biztosan hiányoznál. Javaslom neked, hogy vezess naplót a dolgokról, amikért hálás vagy az életben. Minden nap elég csak egy-két dolgot leírnod. Vezethetsz listát olyan dolgokról is, amelyeket még meg kell tenned a halálod előtt. Ezek segíthetnek, hogy meglásd, van miért élned.

Még egy dolog. Közhely, de talán napi motiválónak jó. Senki halála miatt nem áll meg a Föld forgása, az élet mindig megy tovább. Amikor egy híres és megbecsült ember meghal talán úgy tűnhet, hogy az ő halála többek számára veszteség. Azonban őt is csak egy kicsi kör gyászolja igazán.

Én is arra bíztatlak, hogy adj hálát minden egyes apróságért.

A másik pedig, hogy tényleg dolgod van még az életben. De ezt ne úgy képzeld el, hogy valami hatamas dolgot kéne tenned, hanem mindig, ha lehetőséged van rá, ne magadért, hanem másokért élj. Gondold végig, hogy melyik az a terület, ahol szívesen segítenél, és önkénteskednél, és csatlakozz! Sokszor messziről nem látja az ember, de ha benne vagy egy ilyen kariatív munkában, egyre csak azt fogod látni, mennyire szükség van azokra az emberekre, akik nem csak saját meguk körül forognak, hanem tényleg másokért fáradoznak.

Nekem nagyon fontos szerepet játszik az életemben a vallás, de most csak annyiban szeretném megemlíteni, hogy ez nekem sokat segít abban, hogy úgy éljek, hogy amikor meghalok, és megállok Isten előtt, akkor ne kelljen azért szégyenkeznem, hogy elpocsékoltam az éveimet, hanem valóban tudtam másokért élni. Mert ez a lehetőség a halálunkkal lezárul.

Ember!

Depressziós vagy, menj pszichológushoz és majd ő segíteni fog!

Igen, amikor realizálódik az, hogy meghalhattál volna, az kizökkent ebből a mélabús mocsárból. Különösebb spirituális hátteret én nem adnék neki, ez egyszerű pszichológia. És ha megnézzük, tényleg kizökkentett, mert egy pillanatra megtapasztaltad milyen mégiscsak ragaszkodni az élethez, íg ymár hiányzik az az érzés.

Kapaszkodj ebbe az érzésbe, legyen a célod az, hogy elérd, hogy ez legyen az alap, hogy élni jó, élni kell.

Menj el pszichológushoz. Nem lesz rövid, nem lesz egyszerű, nem lesz olcsó. De TUD sgíteni!

Ez csak kifogás, hogy miért nem akarsz változtatni.

De ez a kifogáskeresés a mártírlét része, hiszen a mártír tudja, hogy ha megszűnik a problémája, nincs miért szenvednie... de ő szenvedni AKAR, hisz a mártír személyiségének lényege a szenvedés.

De persze amíg nem hiszel benne, hogy változtatni kell, addig nem is érdemes befizetni a pszichológusra. Ő nem fog győzködni, akarni neked kell, ő majd segítene benne.

Lécci ne győzd már meg szerencsétlen kérdezőt arról, hogy depressziós.

Nem jó, hogy érzékeny személyiség, és sokat sajnálja magát, elfolytásai is vannak, de ilyen erővel minden második ember mártírkodó depressziós. Ha akar változtatni, akkor menni fog neki saját erejéből, ha nem akar, akkor meg a pszichológushoz is potyára menne.

6, nem meggyőzni akarom, ez nyilvánvaló.

Ő maga írta le, hogy az élete 10%-át panaszkodással tölti. Ha tömbösítenénk, ez azt jelentené, hogy évente egy egész hónapot, plusz még pár napot ezzel töltene. Egy átlag ember a hobbijával nem tud ennyi időt tölteni, ő meg egy életminőséget jelentősen romboló folyamatra tölt rengeteg időt.

De mint írtam, ha ezt ő nem érzi megoldandó problémának, nem érdemes pszichológushoz mennie, mert a motivációt neki kell hoznia, a szakember a megoldásban segít.

Ez nem halálközeli élmény.

Én egyértelműen fejlődnék a helyedbe. Mindentől függetlenül.