Hogy kerülhetnék ki a jelenlegi toxikus kapcsolatomból ezoterikus gyakorlatokkal, ha nem látok racionális módot a kiútra?

Olyan az egész, mint egy sz@r iskola, ahol soha nem fogsz megfelelni a tanárbácsinak. Már annyira a részemmé vált az örökös stressz, hogy nem is tudom, milyen anélkül élni, teljesen elvesztettem már önmagamat vagy soha nem is voltam meg magamnak, mert amúgy is toxikus családban nőttem fel. Nem vernek, de erre is volt már 1-2 próbálkozás a múltban (visszaütöttem). Szavakkal bántanak, de én is. Tulajdonképpen úgy lehet röviden összefoglalni, hogy amikor fiatalon találkoztunk, akkor se tetszettem neki, meg nem feleltem meg az igényeinek (és hogy őszinte legyek, nekem se ő...), csak beérte velem, mert nem volt túl népszerű, és kellett valaki. Aztán folyton ment a problémázás meg csesztetés, volt a fejében valami nő ideál (valami egybites ártatlan liba), aminek nekem egyfolytában meg kellett felelnem, és ha kilógtam valahol, akkor mindig jött a számonkérés. Aztán ahogy elkezdett dolgozni meg idősödni, kinyílt a csipája, és már tényleg azt se tudta, hogy mibe kössön folyton bele, meg folyton azt hallgattam, hogy ő a nők álma, én meg meg se mukkanhattam, mert minden alkalommal, ha fel mertem vinni a hangomat az volt a reakció, hogy akkor húzzak el, meg akkor még fél évig ne legyenek gyerekek, hogy át tudjuk gondolni, aztán amióta lettek gyerekek, azóta visszavett, de inkább csak megkeseredett és magába fojtja a dolgokat, és a munkába menekül a közös életünk minden más részét meg szabotálja. Sehová se hajlandó jönni a gyerekekkel, ha rajta múlna, kis túlzással, legszívesebben bezárná őket a szekrénybe, hogy ne legyen velük gondja, de elmondhassa országnak világnak, hogy azt is kipipálta, hogy neki gyereke van. Na mindegy, nem is tudom, mit vártam ettől a kérdéstől, valószínűleg ha nagyobbak lesznek a gyerekek, mondjuk iskolások, úgyis vége lesz, másoknál is ezt látom, hogy addig bírják ki, akkor már nem kell az isteni csoda hozzá. Már csak 6 év.