Melyik a jobb sors?

Fiatalon, hirtelen meghalni szerintem értelmetlen.

Sokáig élni, öregen szenvedésekkel meg attól függ. Egész életében szenved az adott személy, vagy csak öregkorában? Ha valaki egész életében szenved az nyilván rossz, de mivel sokáig él, így vagy képes lesz megtanulni a szenvedéssel együtt élni, vagy van ideje rájönni, hogy mitől is szenved pontosan és valamilyen gyógymódot találni arra. Ha valaki meg csak öregkorában szenved, akkor azt úgy fogja föl, hogy bizony ez így természetes, mert eltelt fölötte az idő…

"Sokáig, öregen"....

A "szenvedések", betegség, ízületi fájdalmak kopás miatt, látás-hallás romlás, kopaszodás, elhízás leggyakrabban az 50-55. életév után kezdődnek. Ha tud ezekkel együtt élni valaki, akkor jobb a tartalmas, hosszabb időskori élet. Világot látni, olvasni, mozizni, jókat enni, inni, unokázni, játszani (igen!) jó dolog és végre van rá idő.

Embertől függ.

Viszont aki fiatalon megy el az egy csomó mindenről le is marad. Nem látja felnőni a gyerekét, az unokáit, nincs ott a szüleivel akiknek szügsége lehet rá. Ráadásul hatalmas ürt és fájdalmat hagy maga után. Nem szerez elég élményt, nem lát semmit a világból, stb.

Aki idősen távozik valószínűleg egy tartalmas életet hagy hátra, sok mindent kipróbált és átélt. Mellesleg ha valaki tesz érte akkor nem feltétlenül kell szenvedésben távoznia idősen. Nagyon sok fit fiatalos idős ember van. Egészséges életmód, sok mozgás, gyakori orvosi ellenőrzés, kevés stressz. Ha pedig az anyagi részt nézzük akkor mindig lehet változtatni az embernek az életén, mindig lehet tanulni, munkahelyet változtatni stb. Olvastam olyan emberről aki 70 évesen végezte el az egyetemet.