Ha a külvilág valóban csak tükör, amiben önmagunkat látjuk, honnan tudhatjuk, hogy mit kell megtanulni az általa mutatott képből?

Question

Pl ha ér egy negatív(ként megélt) hatás, akkor tűrni kell és nem ellenállni, hanem magunkban keresni azt, amit tükröz az adott negatív dolog? Vagy pedig pont azt kell megtanulni belőle, hogy harcolni kell/lehet az ellen, ami nem tetszik (vagy legalábbis otthagyni, ignorálni)? Honnan lehet tudni, hogy csak az egónk ellenkezik a nemtetsző dolog miatt, vagy pedig tényleg nemet kell mondani, mert az a bizonyos nemtetsző dolog csak öncélúan szivat, nem tanít semmire?Például, ha valaki tanítvány akar lenni, és teljesen alárendeli magát a mesterének. A mester pedig látszólag csak szivatja a tanítványt. Lehet, hogy a "mester" hamis, és csak egy pszichopata, aki szórakozik a tanítvánnyal. De az is lehet, hogy ami a tanítvány szemével most szivatásnak tűnik, az egy fontos próbatétel a tanítvány egójának, és valóban segítő szándékú, és jó útra vezet, ha engedelmeskedik a tanítvány. (De a tanítvány pont azért nem képes még ezt átlátni, mert még nagyon egóvezérelt. Ha átlátná, akkor már előrébb tartana az úton, de pont ez az, hogy még nincs ott, és odáig kellene eljutnia.)Ugyanígy taníthat(?) vagy szivathat(?) egy személytelen erő, egy történés stb - tulajdonképpen minden, ami kívül van, tükörkép.Szóval honnan lehet tudni, hogy mikor kell maradni/tűrni, és mikor lelépni/ellenállni?A maradás/tűrés pozitív aspektusa az alázat, engedelmesség, kitartás.
A maradás/tűrés negatív aspektusa a balekság.Az ellenállás pozitív aspektusa, hogy nem hagyunk magunkból bohócot csinálni.
Az ellenállás negatív aspektusa a lázongás vagy a feladat kikerülése, a "megúszásra játszás".

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Egy biztos: az egód mindig lázadozik a valódi tanítások ellen, mert az neki nem jó, illúzióromboló és a halála lenne!

Válaszadó #1 · Answer

Ez a különbségtevés, a döntés, a fejlődés valódi próbája. A külvilág tükör, és a negatív élmény csak a tiéd, a saját belső árnyékodat mutatja. Akkor kell tűrni és befelé fordulni, ha az ellenállás csak az ego hangos, gyerekes tiltakozása a változás ellen, a gyengeség ragaszkodása a kényelemhez; ilyenkor a tanulás alázat és kitartás útján vezet. Ám ha az erő benned azt kiáltja, hogy az elviselt dolog már nem nevel, hanem rombol, ha az érzés tiszta kártékony szivatás és nem próbatétel, akkor a kilépés az egyetlen út a túléléshez, a lázadás a nemes cselekedet, mert az Erő sötét oldala csak a balekokat zsákmányolja ki öncélúan; a hatalomért éhezőknek sosem szolgál a valódi fejlődés a céljául, csak a kontroll, és azt a zsarnokságot megtagadni az igazi erő próbája. A választ mindig benne találod, a csendes mélységben, ahol az ego suttogása elhal, és a tiszta akarat felragyog.

Válaszadó #3 · Answer

Én annyit tudok vagy inkább hiszek avagy gondolok, hogy nem én akarok a rosszat. Vagy nem tudom mi van, vagy nem fogadom el mi van.
Kérdés mi az ego. Én? Aki ide most ír, vagy a személyiségem rossz válaszai, amiben nincs alázat sem megértés, hanem önző ellenszenv van? Hm?Én az ellenséget magamtól elkülönülőnek tartom. Nem hiszem hogy én lennék aki rosszat akar saját magamnak, az értékrendemnek. Kizárt!Tehát szerintem ezek a tanítások mellé mennek. Vagy nem IGazi tanítások.Másik kérdés: egy tanítás ha nem jön át, bennem van a hiba, vagy a tanításban? Vagy még nincs itt az ideje? Én nem tudom.

Válaszadó #4 · Answer

"Köszönöm a válaszokat! Volt már valakinek olyannal konkrét tapasztalata, hogy egy bizonyos típusú élethelyzet vagy személy találta be mindig, és nem értette, hogy miért, de sikerült végül magában megtalálni azt a belső árnyékot, amivel "bevonzotta"?"

Le is írtad! Az árnyékod vonzza be. Tudatalatti, árnyékszemélyiség. Jung írásai.

"Carl Gustav Jung pszichológiájában az árnyékszemélyiség (vagy árnyék) azoknak a tudattalanul elnyomott, elutasított személyiségvonásoknak és diszpozícióknak az összessége, amelyeket az egyén nem él meg vagy nem képes integrálni tudatos énjébe, mert összeegyeztethetetlennek érzi őket a tudatosan választott életformájával, az önmagáról alkotott képével és a társadalmi elvárásokkal. Az árnyék a személyes és kollektív tudattalanból táplálkozik, és a pszichénk sötét oldalát jelenti, amely pozitív és negatív hatásokkal is bírhat az Énre."

"Elnyomott én-rész: Az árnyék olyan személyiségjegyeket, gondolatokat, érzéseket és hajlamokat foglal magában, amelyeket az egyén nem akar megélni, és ezért tudatosan vagy tudattalanul elnyomja azokat."

"Az önismeret forrása: Az árnyékkal való szembenézés, az integrációja az emberi fejlődés fontos lépése, amely önismeretet, teljességet és növekedést eredményezhet."

A félelmek, szorongások generálják. Például ha rettegsz egy állattól és folyamatosan a tudatodban mozog, akkor bevonzhatod és szembetalálkozhatsz vele a tv-ben, az újságban, vagy a valóságban is akár, hogy érvényt nyerjen a rettegésed és frászt kapjál! Ugyanígy vonzhatod a szituációkat és az embereket.

Vagy akár az elnyomott agresszió agressziót, a gyűlölködés gyűlöletet, az önutálat mások utálatát, stb.

A külvilág tulajdonképpen csak azt mutatja, arra reagál, hogy milyen vagy legbelül, és ez nem racionális, hanem ösztönös!

Ha a külvilág valóban csak tükör, amiben önmagunkat látjuk, honnan tudhatjuk, hogy mit kell megtanulni az általa mutatott képből?

Kapcsolódó kérdések: