Fura repedés fut végig az univerzumon. Akkor ez is azt igazolja, hogy szimulációba élünk?

Egyre több tudós, szakember, a világ ELIT-jének a része fordul a szimulációs hipotézis, miszerint valószínűleg egy számítógépes szimulációban élünk elképzelés felé és vallja magáénak. Ez felvetim, hogy bizony lehetséges hogy ez így is van

Számos tudományos érv és kísérleti megfigyelés támasztja alá ezt az elméletet, bár egyik sem bizonyítja egyértelműen. Az egyik fő érv Nick Bostrom filozófus 2003-as tanulmányából ered, amely szerint három állítás közül legalább az egyiknek igaznak kell lennie:

1) az emberiség kihal, mielőtt elérné a poszthumán, szimulációkat futtató fázist;

2) a poszthumán civilizációk nem érdekeltek abban, hogy őseik szimulációit futtassák; vagy

3) nagyon valószínű, hogy egy szimulációban élünk.[1] Ez a trilemma azt sugallja, hogy ha a technológiai fejlődés lehetővé teszi a valóság szimulálását, és ha a jövőbeli civilizációk képesek és hajlandóak lennének ilyen szimulációkat létrehozni, akkor statisztikailag sokkal valószínűbb, hogy mi magunk is egy ilyen szimulációban élünk, mintsem az eredeti valóságban.

A szimulációs hipotézis mellett szóló további érvek a fizika bizonyos anomáliáiból és a valóságunk alapvető tulajdonságaiból fakadnak. Az egyik ilyen a kvantummechanika megfigyelő-függő természete, ahol a részecskék viselkedése megváltozik, ha megfigyelik őket. Ez a jelenség értelmezhető úgy, mintha a szimuláció csak akkor "renderelné" a részleteket, amikor arra szükség van, hasonlóan egy videójátékhoz, ahol a távoli objektumok részletessége alacsonyabb, amíg a játékos közelebb nem kerül hozzájuk.

A kozmikus sugarak energiájának felső határa, az úgynevezett GZK-határ, szintén felvet kérdéseket Egyes elméletek szerint ez a határ egyfajta "számítási korlátot" jelenthet a szimulációban, ahol a rendszer nem képes ennél nagyobb energiájú részecskéket szimulálni. A finomhangolt univerzum elve, miszerint a fizikai állandók értékei rendkívül pontosan be vannak állítva az élet kialakulásához, szintén egy érv lehet a szimuláció mellett. Ha ezek az állandók csak egy kicsit is eltérnének, az univerzum nem lenne képes komplex struktúrák, így élet kialakítására. Ez a precizitás egy programozó beállításaira utalhat

A kísérleti megközelítések is léteznek, bár ezek még gyerekcipőben járnak. Egyes kutatók azt javasolják, hogy a szimuláció jeleit kereshetjük a fizikai törvényekben, például a rácsstruktúrák vagy a "pixelhatások" formájában.[10] Például, ha az univerzum egy diszkrét rácson alapul, akkor bizonyos energiák vagy impulzusok csak meghatározott értékeket vehetnének fel, ami eltérne a folytonos téridő elméletétől. A kvantum-összefonódás jelensége, ahol két részecske távolságtól függetlenül azonnal befolyásolja egymást, szintén értelmezhető a szimuláció kontextusában, mint egyfajta "gyorsbillentyű" vagy "parancsikon" a szimulációs motorban, amely elkerüli a távolsági korlátokat. A holografikus elv, amely szerint az univerzumunk háromdimenziós valósága egy kétdimenziós felületen kódolt információból eredhet, szintén egy szimulációs keretrendszerre utalhat.

Ez az elv, amely a fekete lyukak termodinamikájából ered, azt sugallja, hogy a valóságunk alapvetően információs természetű lehet, ami összeegyeztethető egy számítógépes szimulációval.

Összességében, bár a szimulációs hipotézis továbbra is spekulatív, a tudományos érvek és a lehetséges kísérleti megközelítések egyre inkább alátámasztják annak lehetőségét, hogy valóságunk nem az, aminek látszik. A fizika, a kozmológia és az informatika fejlődése további betekintést nyújthat ebbe a mélyreható kérdésbe.

[link]