Miért fejlődtünk örökké tartó fejlődés után, ide, hogy még mindíg szenvedésekkel, megaláztatásokkal teli életünk?

"Megoldjuk-e valaha?"

Mármint Te, vagy a leendő utódaid?

Mert ők valószínüleg másképp fognak élni, hiszen változik a világ, ahogyan eddig is változott.

Maga egy konkrét személy (ember) nem végtelen, csak a hitében gondolja végtelennek magát.

Igen, mert az emberiség legkorábbi elődei kiszúrtak magukkal és az utánuk jövőkkel azzal, hogy nem becsülték meg az akkori még érintetlen és róluk bőkezűen gondoskodó természet (Ősanya) paradicsomi környezetét, valami többre vagy másra (jobbra? mi lehetett volna jobb, amikor az akkor adott helyzetük volt a legjobb, csak nem érték fel ésszel!) vágytak (meglehet külső inspirációra). Lázadtak s bűnt követtek el a természeten keresztül hatóan elsősorban maguk ellen, miáltal megszűntek a paradicsomi állapotok a számukra és ez a hátrányba kerülés úgymond a mai napig nemcsak tart, de fokozódik.

Még nem értük fel eléggé sokan ésszel, hogy minden, ismétlem: itt a Földön MINDEN csak rajtunk, mindannyiunk közös elhatározásán, célkitűzésén és együttműködésén múlik, mert az emberiség egységet , egyetlen összefüggő sokaságot (rendszert) alkot, akárcsak a bolygó és a bioszféra. S közben az idő múlik, csak szellemi szintünk, és öntehetetlenségünk folytán mi nem tudunk a vonulatába beilleszkedni, együttes-közös fejlődési pályára állni. A szét és visszahúzó erők ma még sokan vannak és bomlasztják a kialakulni készülő, jó és előrevivő célokért alakuló alapegységeket, kiscsoportokat, ne tudjanak naggyá, egybefüggővé, legyőzhetetlenné egyesülni, válni.

Csak remélni lehet, hogy ez a jobb jövőért alakuló, előremutató haladási irányzat a helyes útra térül-fordul, megfelelő (természet-, azaz önmagának is barát) módszerekre vált át és egyre többen csatlakoznak hozzá a földi paradicsom újjászervezése-teremtése és fenntartása érdekében.

Minden olyan helyzet, ami szenvedéssel és megaláztatással teli, tanít valamire. Minden ilyen helyzet egy megoldandó feladat az életben.

A megoldás is meglesz, de ne kívülről várd, hanem a változás te magad légy! Ezáltal a lényeddel példát tudsz mutatni, és akik észreveszik, hogy másképp is lehet élni, azok majd megkérdezik, hogyan csinálod, és követni fognak.

Mi nem vagyunk Istenek! És épp ebben van a magyarázat.Isten teremtményei vagyunk, de elszakadtunk a teremtőtől, mert mi magunk akartunk irányítani, istenek lenni.De ez sosem fog megvalósulni.Az embernek nincs képessége arra, hogy ideális, igazságos, tökéletes módon élje életét a teremtőjétől eltávolodva, önfejű módon.

Isten nem okozza, csupán tétlenül nézi (egy ideig) a szenvedést, amit az ember okoz magának és másoknak, hogy megszülessen a válasz a kérdésre: képes az ember ugyanolyan lenni, mint Isten? Valóban nincs szüksége Isten beleavatkozására, az ő uralkodására?

Nos, az ember ha nem is végtelen idők alatt, de sok ezer év alatt kipróbált már rengetegféle kormányzást, de eddig mind kudarcot vallott.És nem lesz ez másként a jövőben sem.Mi értelme lenne annak, hogy ez a végtelenségig így folytatódjon? Semmi.Tehát minden bizonnyal ez változni is fog.