Mi az élet spirituális értelme?

Pszt, hajolj csak közelebb! Megsúgom a tutit!

"Miért vagyunk?"

Mert fizikailag lehettünk, és lettünk is.

"Miért pont ilyen testeben szenvedünk az anyag börtönében?"

Az anyag mi magunk vagyunk, nem valaki anyagba zárva. Miért pont ilyen? Miért pont milyen? Ezt bármilyen test esetén kérdezheted. Az emberek többsége nem szenved, és aki szenved, az sem mindig.

"Mi célja az életünknek?"

Semmi! Vagy, mert lehettél, és lettél is. Ha célt akarsz, magadnak találhatsz ki. Ezt látom, meg is tetted.

"Mivégre születtünk?"

Két ember kefélt. Nem a te hibád, nem is ró rád semmilyen misztikus spirituális küldetést.

"Valamiféle fejlődés valahova?"

Az időben korábbiból az időben későbbi felé.

"Hova, miért nem látjuk a végét?"

A vége a halál. Én látom.

"Az anyag börtönében miért nem látható anyagi gondolkodással pl a szkeptikusok miért nem érzik ezt?"

Semmiben nem vagyok más, mint itt bárki, csak mással magyarázom ugyanazokat a jelenségeket. A motivációt, az életkedved, a versenyszellemet, a vágyat a fejlődésre, gyarapodásra én is érzem. Ez viszont nem cél, nem értelem, csak anyagi szükségszerűség. Még a legelvontabb, legemelkedettebb gondolataim is. Csak fizika. Van, mert lehet, és lett is.

"Nem helyes az olyan válasz, hogy az az értelme amit te adol neki, mert ez azt jelenti, hogy te nem tudod mivégre vagy."

Kivéve, ha TUDOD, hogy semmi végre. Akkor tudod, hogy nem kell, hogy legyen értelme, de lehet, ha adsz neki. Vagy ad más. A puszta léteddel nyomot hagysz a világban, visszahatsz rá, kölcsönhatsz rá. Fogaskerék vagy a gépezetben. Más fogak téged hajtanak, a te fogaid hajtanak másokat, amibe beleakadnak.

"Az élet egy iskola, világos hogy nem véletlen vagyunk itt valami felsőbbrendű célja van, aki csak annyit mond, hogy nincs célja, csak te adj neki valamit pl játszál játékokkal a sarokban, az olyan mint aki az első osztályba nem veszi észre, hogy osztályteremben van és nem hallja amit a tanítónéni mond, csak játszik tovább."

Naiv bogaram. Hát mit tanul az, aki fogantatás után, azonnal elpusztul egysejtűként? Vagy kettéosztódik, és utána pusztul el? Vagy néggyé osztódik, és utána pusztul el? Vagy embrióként az anyaméhben? Vagy szülés közben? Aztán mit tanul az egysejtű, amit az immunrendszered épp most végez ki, észre sem veszed. Mit tanul a növény idegrendszer nélkül? Aztán mivel vagy te különb ezeknél? Mert pár évig az a szerencséd van, hogy belátóképes központi idegrendszerrel, elmével, tudattal rendelkezel? Már azt hiszed, hogy az Univerzumnak kozmikus céljai vannak veled? Már azt hiszed, hogy amivel becsapod magad (téged meg a spiritualizmus), ami önkényes célt az életednek adsz, az már onnantól univerzális rendezőelve minden életnek, visszamenőlegesen is? Ezt a pátoszos fejlődés koncepciót is csak te adod magadnak az életed értelmeként, nem eredendően jött veled. Jól hangzik, ennyi az egész. Ne kérkedjél vele.

Véletlen nincs. Az anyagi világban megszeghetetlen ok-okozati lánc és determináltság van. A véletlen csak a kibogozhatatlanul bonyolult szinonimája. Magasabb rendűségről beszélsz? Minél magasabb? Mennyivel magasabb? Mivel lesz jobb halottnak lenni, ha életedben ezzel vigasztalod magad? Csak lenézel másokat.

Hol van a tanítónéni? Ki látta? Miért csak másoktól hallok róla? És miért mond mindenki tök mást? Miért vesznek össze rajta, ha ők olyan jól látják, amit én nem? Miért nincsen tananyag? Miért tűnik úgy, hogy értelmetlenül osztályoznak?

Én arra kárhoztattam, hogy boldogtalan legyek.

26/f