Mitől függ, hogy az alvási paralízisit "ébren" vagy álomban éljük meg?
Ma először azt álmodtam, hogy alvási paralízisem van. Onnan tudom, hogy csak álom volt, mert tök más volt a helyszín, mint a szoba (amikor felkeltem nyilvánvaló is lett, hogy álom).
Viszont, minden érzés valóságosnak tűnt az álomban. Amíg álmodtam nem tudtam, hogy álom, de volt szédülés, testelhagyás, remegés stb... Azt hittem, hogy skizofrén lettem, mert össze-vissza suttogást hallottam közben, amiből néha pár ismeretlen tiszta hang is eljutott a fülembe. Érdekesként éltem meg. Csak annyi nem jutott el az agyamig, hogy álom. Ébredés után viszont sokkal jobban éreztem a fejem, mint a valós paralízisek után.
válasza:Alvási paralízist csak ébren lehet átélni. Ha álomban vagy, akkor álmodsz.
Az alvási paralízis attól alvási, mert álomból felkelve éli át általában az ember, de van, amikor elalvásnál is létrejön ilyen, ha gyorsabban kelsz fel az álomból, mint ahogy az agyad reagálni tudna rá.
Álomban nem élheted meg.
válasza: válasza:Alvásparalizisben egyátalán nem tudsz mozogni, és a szoba mindig ugyanúgy néz ki, mert még a fizikai szemeddel nézed (ekkor alvás közbe kinyilik). Viszont abban a tudatállapotban már nagyon könnyü átlépni vagy hallucinálni, mert REM-be vagy és abban bénulnak le az izmok is. Tehát csak az eredeti testhelyzetben látod ugyanúgy a szobát.
Ha feltudsz kelni az ágyból, az már asztrálutazás, vagyis egy nagyon tudatos álmodás, vagy komplex hallucináció. Ekkor már az agyad pótolja az infórmációt, de logikátlanul át is alakitja, ezért lesz minden más.
válasza:Most jutott eszembe, hogy úgy éreztem, hogy a szívem teljesen kiugrik a helyéről és nagyon gyorsan dobogott az érzékelésem alapján...(ha ez számít valamit). Talán még arra is rácsodálkoztam, hogy élek, mikor felkeltem. Illetve fura volt.
Ha nem alvásparalízis, akkor nem tudom, hogy mi...
A wikipédia szerint:
"Az alvási bénulás (más néven alvási paralízis vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt, vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül egy izmát sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás), vagy testen kívüli élmény."
Abból gondoltam, hogy alvásparalízis, mert legelső alkalommal amikor valós volt, nem tudtam mozgatni a kezem vagy csak nagyon nehezen és akkor még kicsit ijesztő volt.
Tapasztaltam már olyat:
- mintha látnék a sötétben (első alkalommal egy kis zöld fényt is láttam).
- mintha elhagynám a testem és lebegnék
- hallottam fokozatosan erősödő érces, durva, fémes recsegést. Vagy éppen hangokat.
- volt már olyan is, hogy egymás után több ilyen hallucinációt éltem át (az egyiket egy fura hangú galamb indította be) és ide jöttem megírni keservesen rezegve stb... És utána csodálkoztam, mert nagy nehezen sikerült odamásznom a géphez (a szoba tök más volt). Viszont utána eszembe jutott, hogy a szoba nem lehetett olyan. Nem történhetett meg olyna formában, hogy ott voltam a gépnél, de a kommentet mégis megírtam.
Most más nem jut eszembe. De ami mindig van, akkor is és az álomban is egy érzés a fejemben. Olyan tompa rezgés, zsibbadás. Annak az érzés, hogy elhagyom a testem. Most csak az volt a különbség, hogy az álom valóságnak tűnt. Az álomban volt paralízisem, de mindent úgy éreztem, mintha a valóság volna. Mondhatjuk, hogy álomban álom, csak az álomban álom akart átalakulni alvásparalízissé.
Volt benne egyébként vér is, meg valami csapszerű dolog, kanapé. Igazából tetszett maga a helyzet. Élveztem és próbáltam racionális maradni, hogy ha már lehet, hogy skizofrén vagyok. Meg mintha a lelkem húzta volna magával a testem vagy a testem ment utána nem tudom...
Mindegy, csak érdekes volt és kíváncsi voltam, hogy valaki tapasztalt-e ilyet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!