A halálközeli élményekre sikerült már kielégítő orvosi magyarázatot találni?

orvosilag bizonyított, hogy az agy még percekig működik a halál után, pl. a lefejezett ember simán lát az elguruló fejével még

a halálközeli élményt az agy egyes részeinek leállás miatt részlegesen működő többi rész "találja ki"

sokkal érdekesebb a "testen kívüli élmény", ott vannak fura esetek

Nem sikerült, csak hipotézisek vannak, amelyek kényszeredetten keresik a választ a materialista felfogás keretein belül. A nagyon furcsa tapasztalásokat (például látás csukott szemmel, oxigénhiányos állapotban) elintézik azzal, hogy az álomhoz hasonló, még akkor is, ha utólag ezek az élmények igazolhatóak.

Valaki említette a testen kívüli élményeket. A halálközeli élményeknek ez, és nem az alagút a leggyakoribb eleme.

Az előttem szóló nagyon jól fogalmazta meg, miszerint a választ, kényszeredetten a "materialista felfogás keretein belül" keresik. Márpedig ott aligha fogják megtalálni.

Az viszont, aki képes szakítani e felfogással, s igyekszik teljes egészében látni többek között a halál közeli élményeket is, annak elég egyértelművé válik, mivel is magyarázható mindez.

Ha egy visszatérő átéli, ahogy elhagyja a testét, közben a testétől távolabb olyan észleléseket tesz, melyeket fizikai érzékszerveivel teljesen kizárt, hogy tett volna, s azok utólag bizonyítást nyernek, akkor azt gondolom, nincs mit "szépíteni" és magyarázni azon, amit az átélő valójában elmond. Miszerint, nem vagyunk azonosak a testünkkel, azt "csak" használjuk jelen születésünk és halálunk között.

Az pedig, hogy lényegében ugyanolyan lényegi elemeket él meg kortól, nemtől, vallási hovatartozástól, stb.-től függetlenül sok-sok ezer ember, ami ráadásul szinkronban van a szintén sok-sok ezer ember élményével, melyet reinkarnációs és két élet közé vivő hipnózisban él meg, azt gondolom nem szorul további kételyes gondolkodásra.

Az már más kérdés, hogy sokan mindezek ellenére sem hajlandók vagy nem képesek észrevenni a mindezekben rejlő, ordító tényeket. Nos, ők azok, akik nem hajlandóak vagy nem képesek a materialista felfogás keretein kívül gondolkodni. Ez már mindenkinek az egyéni döntése. Ettől függetlenül igazság csak egy van. Vagy észreveszi valaki vagy nem.

Fogyatékos barátaim, épp karitatív jókedvemben vagyok, úgyhogy ingyen és bérmentve megpróbálok ésszerű gondolatokat szórni közétek.

Amit ti "materialista világnézet" címszó alatt megpróbáltok az ezós/istenes bullshit-cunamival egyenrangúvá degradálni, az valójában a tudományos módszertan. Az egyetlen, bizonyíthatóan helyes módszertan, legalábbis akkor, ha a cél a valóság működésének megismerése, mert mentes a prekoncepcióktól és dogmáktól.

Az ezós/vallásos ökörségekkel szemben a tudomány az egyetlen olyan diszciplína, amelyik ismeri és használja azt a kifejezést, azt a választ bizonyos kérdésekre, hogy "nem tudom".

Pont azért, mert nincsenek sem dogmái, sem prekoncepciói. Ha valamire nem tud bizonyítható magyarázatot adni, akkor nem kamuzik hasra ütve valamit, mint a vallások vagy az ezotéria, hanem azt mondja, hogy "nem tudom", és addig vizsgálja az adott szubjektumot, amíg nem talál bizonyítható magyarázatot.

Ezért logikus és szükségszerű, hogy valódi válaszokat csakis a tudomány képes adni, bármiről is legyen szó.

Ha valaki megelégszik a légbőlkapott baromságokkal, akkor az nyugodtan legyen vallásos/ezós, csak légyszi ne terjessze a hülyeségét.

Csak saját, általam átélt halálközeli eseteket irok le.

Gyerekkoromban egy alkalommal a folyora mentem nyári höségbn.Egyedül,és uszni nem tudtam még.Elsodort a víz,be a mélybb helyre,sok vizet nyeltem,de utána már a tüdőbe is sok viz jutott.Egy arra járo nagyobb fiu mentett ki, de már látomásaim voltak, egy zold , réten láttam saját magam, amint bukfencezek.De a ukfenc valahogy a semmibe végzödött.

A második eset egy egyedüli erdei sétán elfogyasztott gomba mérgezéssel kapcsolatos eszmélet nélküli látomás volt.Az idö gyorsan telt, a söétben nehezen haladtam, de haza értem, senki sem volt otthon.Leültem,és elveszitettem az eszméletem.És egy széles,völgyön átvezető ösvényen lefele menni láttam saját magam,a másik felén az akkor már halott nagymama jött felém, már messziröl kiáltva a nevem ,és hogy menjek el orvoshoz.Magamhoz tértem, és elmentem az ügyeletre.

"Az egyetlen, bizonyíthatóan helyes módszertan, legalábbis akkor, ha a cél a valóság működésének megismerése, mert mentes a prekoncepcióktól és dogmáktól."

Kedves barátom, köszönjük, hogy leereszkedtél a fogyatékos ezósokhoz, megmagyarázni a megmagyaráznivalódat.

Na most, örülök, hogy a tudományos módszertant említed. Nem egy és nem kettő olyan dokumentált eset van, amikor az eszméletlen, műtőben fekvő páciens látta és hallotta a körülötte, sőt, egyéb helyiségekben, helyszíneken szimultán zajló eseményeket, és ezekről később, mikor már magánál volt, igazolható és tényszerű beszámolót adott.

Milyen tudományos módszertanról beszélünk, ha ezek után még mindig ott tart a vizsgálódás, hogy oxigénhiányos hallucinációkról értekeznek?