Tudatos álmodók, hogy élitek meg a tudatos álomba való bejutást?

Lefekszem pihenni délután, amikor még nappal van és jól látni mindent. Behunyom a szemem, majd fél perc múlva, abban a pozícióban, amiben fekszem és láttam, mielőtt lehunytam a szemem az alváshoz, elkezd elém tárulni az a világ. Ugyanúgy látom az asztalomat pl, csupán pár részlet különbözik, pl sokkal szebb a lámpám, vagy akármi, amikhez konkrét évekbe visszamenőleg vannak emlékeim, kitől kaptam, miért. Az érzet ugyanaz, mint a valóság, vagyis majdnem. Ahogy a valóságnak megvannak azok a filterei amin keresztül érzékelem azt, ennek is megvannak, csak különböznek. (Ezt nem tudom jobban leírni, olyan, mint, mikor drog hatás alatt, teljesen máshogy érzékeled a létsíkot.) Feltudok kelni is akár, de nem szoktam, bevallom kicsit félek tőle, így ilyenkor mindig azt mondom magamban, hogy most felkelek, vagy elalszom mélyen, ilyenkor szoktak hamis ébredéseim lenni és általában fel sem tudok kelni, csak simán elalszom pár órára.

Van a másik fajta bejutásom. Ez már rendes alvás közben történik, nincs is úgy eleje számomra, hiszem arra nem emlékszem, egyszer csak benne vagyok ebben a valósághű világban. Nem lenne baj vele, ha tökéletesen tudnám irányítani. Ugyanis állandó jelleggel a benne lévő szereplők próbálják elfedni azt a tényt, hogy ez egy álom. Próbálják elhitetni velem, hogy ez a valóság és maradjak ott. Amikor rájövök, hogy ez egy álom, zavartak lesznek, ottani tényeket tesznek le elém, hogy elhitessék valóságban vagyok. Ilyenkor szoktam kiesni belőle. pl.: Elakarok futni a családom elől, mert nem valósak, és elesem, visszazuhanok a testembe, vagy csak simán szétszakad a tér, visszalebegek az ágyamba, ami megint csak teljesen valósághű.

Annyit még tudni kell, hogy egész életemben alig álmodtam igazán jót. Már kiskoromtól kezdve álmodtam tudatosan, csak nem ilyen szinten. Akkor is volt térszétszakadás, csak másformában, ott a szobám csíkokra volt osztva vízszintesen, és azok tolódtak el körbe-körbe forogva, majd elájultam, és felébredtem. Az első álmom, amire emlékszem, hogy megcsípte a tyúk a térdemet, amiért felhúzott lábbal aludtam el, ez mély nyomot hagyott bennem, azóta se aludtam, olyan pozícióban, nehogy valami rosszabb jöjjön ezúttal. Lehetséges, hogy ez a trauma miatt, nem álmodtam még szépet? Hitlertől kezdve, gonosz boszorkányig, játékban lévő bossokig már minden volt ellenségem. Volt amelyiket legyőztük, hisz sose vagyok egyedül ezekben a történetekben, de többségében egyik fél sem nyer, mindig felébredek a közepén. Elegem van ezekből a rossz álmokból, és félek el fajulhat ez a tudatos világom, ha nem tudom meg, miért vannak ilyen álmaim, és egyszerűen beragadok, ugyanis nem mindig könnyű kijönni belőle.