Mit szóltok az alábbi túlvilági eszmefuttatáshoz?

Abból indultam ki, hogy a túlvilágon találkozni fogunk szeretteinkkel. A menny és pokol leírások, szerintem nagyon is álomszerű, programvilágként látszanak.

Szóval életünk során összeszedett jó és rossz emlékek és tartalmak, a képi világ, s talán még fantáziánk és álmaink is(hisz ezekre is emlékszünk), teremtik meg a következő életünk helyszínét és alaptaratalmát. Halálunkkor beléphetünk ebbe a világba és újra találkozhatunk minden szerettünkkel(ellentétben a leírásokkal, azokkal is akik még nem haltak meg, de az emlékeinkben már szerepeltek). Itt lesz fontos a szeretet, amit a legtöbb vallás szajkóz. Ha szeretetben gazdag életet éltem, ez a világ is szeretettel átfűtött lehet. Ha félelemben, stresszben telt az előző, ugyanilyen világot teremtettem. A kérdésem az eddigiekre vonatkozott. Az alábbit már inkább scifiként írnám hozzá:

Talán pár ember, az általa teremtett világ, helyett, beléphet más(időtől független) emberek által teremtett világba. Pl: Ádám világa az édeni emlékekből áll, Jézusé még a mennyet is tartalmazza, akár oda is el lehetne jutni. (világok közti választás hasonló a minecraft világokhoz)