Képtelenség a halál utáni élet?

"Az autó motorja sem működik, ha lebontjuk a körülötte lévő vázat."

Erre én meg azt mondom, hogy a tv-adás akkor is "ott lesz", ha baltával szétvered a tévét.

Egyelőre nem tudja az emberiség, hogy mi az élet, mi a tudat, csak elképzelések vannak róla. Ki-ki a maga szája íze szerint szemléli a jelenséget.

Aki a vallásokba kapaszkodik, a dogmákat fogadja el. Aki redukcionista/materialista, az csak az érzékelhető és mérhető dolgokat tartja valóságosnak.

Ami valóságos, az a bizonytalanság. Valóban számtalan dolog enged arra következtetni, hogy a minket körülvevő anyagvilág csak egy része a mindenségnek, nem maga "a mindenség", azaz nem ok, hanem okozat. Innen már könnyen továbbgondolható, mire akarok kilyukadni. Biztosat persze én sem tudok, majd - remélhetőleg - évtizedek múlva, amikor eljön a saját órám.

"Az autó motorja sem működik, ha lebontjuk a körülötte lévő vázat."

Ez igaz, de az ember, aki az autót vezette/vezeti, az ugyanúgy működik tovább, akkor is, ha diribdarabra törjük az autó bármely alkatrészét.

Egy dolgot jó lenne belátni. A jelenlegi természettudománynak semmilyen eszközt nem használ per pillanat arra, hogy kétséget kizáróan alátámassza a tudat/elme/lélek/spiritusz/bánomisén testtől független létét vagy nemlétét. Éppen ezért, egy magát elfogulatlan tudósnak tartó ember, nem fog állást foglalni ebben a kérdésben mindaddig, amíg nem alkalmaz egy eszközt ennek a kivizsgálására, és persze el nem végzi a vizsgálatot.

A lelkünk/tudatunk biztos megmarad halál után, de az anyagi világ elhagyása után már biztos Te nem Te leszel, szóval már akkora jelentősége nincs is. Az én elképlesem szerint a tudatunk visszacsatlakozik a mindenségbe.

Egy másik elképzelés ami lehetséges, hogy halál után az életed kiértékelése után újból leszületsz egy testbe, hogy a hibáid/hiányosságaid kijavíthasd. Örök körforgás amiből csak a nirvana elérésével tudsz kiszabadulni.