Az érzéseknek rontó hatásuk lehet, vagy ezek sima véletlenek? L

Bár minden hat mindenre és minden összefügg mindennel, de nem azonos arányban, sem módon.

Sokkal erősebb hatás olyan esetekben, amikor relatíve hamar (percek, napok alatt) baja esik a negatív embernek, az, hogy a saját tudatos, vagy tudat alatti lelkiismeret furdalásuk okozza a saját bajukat.

Ellenben a karmikus hatás sokkal később jelentkezik, évtizedek múlva, vagy másik inkarnációban, pont azért, mert ha hamarabb következne be, nem volna külön9ösebb tanító hatása a kamrikusságnak. A karmikus hatás nagyjából lefedi a tettek szándékait mint "majdan kikelő magvakat".

Tehát amit megcselekedtek tudatosan rossz szándékkal ellened, azok részeivé válnak ezen illetők távolabbi jövőjének, azonban minden folyamatos változás alatt van, csak ugye sok mindentől függ, mi mennyire képlékeny, pl egy adott változás (lehetősége). De ez tehát a karmikusság, tehát a tettek szándékai. Értelemszerűen folyamatosan módosítható a jövő, az ellentétes szándék kioltó hatású, és a karma mindig a cselekvőre irányul vissza.

A fentiek okán mivel relatíve hamar bekövetkeztek, azok bár nem karmikus események, de ettől függetlenül az illetők jövőjébe karmikusan bekerülnek (ami tehát szintén módosítható, de csak önmaguk által, ha idővel ellentétes szándékkal, jó szándékkal is cselekednek), de a rövidtávú esemény is törlesztő hatású (tehát a lelkiismeret furdalásukból eredő, őket érintő kellemetlen események).

Egyfelől fontos megjegyeznem, hogy a karmikusság

nem büntet és nem jutalmaz sosem.

Érett elmével végiggondolva alapvetően csak tanít.

Más kérdés, hogy az szenvedések és örömeknek csak egy része karmikus. Adott dolgok okai különfélék sok esetben. Tehát aki szenved, nem tudhatjuk, hogy vajon azért-e, mert bántott mást pl másik inkarnációjában, vagy vajon más okok miatt szenved-e, de az bizonyos, hogy többféle okból következik szenvedés, illetve öröm, úgy értve, hogy az esetek egy részében emilyen, más részében amolyan oka van, ritkábban pedig kombinált oka.

A legkevésbé vagy te az okozója annak, hogy mi történt velük. Elsősorban saját magunknak okozzuk, amit másnak okozunk. Például a jó szándékú ember is szenved, de ő már vagy nem karmikus okokból (tehát vagy nem azért , mert bántott mást korábban), vagy még akad esetleg némi törlesztendő (azaz megtanulandó) karmája.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a jó szándékú ember jó szándéka idővel (sok-sok évtized múlva, többnyire a halála után) gyümölcsözik, kivéve, "ha a termésért tett jót", azaz kivéve, ha nem ezen realitás felismerése okán tesz jót, más szóval kivétel, ha nem önzetlenül tesz jót az illető.

A valóságot nem érdekli a csalás. A valóság igazságos, csak rejtve van a szemünk elől, mert hosszú távon alakulnak igazságosan a dolgok és egyenlítődnek ki. Fontos megismételnem: semmiféle büntetésről és semmiféle jutalmazásról nincs szó az univerzum részéről. Tanít. Megtanítja, hogy ha teszel valamit, visszaadod önmagadnak (többszörösen), más kérdés, hogy nem csak ebből erednek szenvedések és örömek.

Hogy mely más okok a továbbiak, melyek szintén örömeket (könnyítéseket) illetve szenvedéseket (akadályokat) okoznak, az egy másik történet, egy hozzászólásban elég lesz ennyi, válasz gyanánt. (Halálközeli élményem volt, ebből ismerem ezen összefüggéseket.)

Folytatom: az iménti soromhoz némi magyarázat, idézem magamat: "Elsősorban saját magunknak okozzuk, amit másnak okozunk." Nos, fontos kiemelnem, hogy tehát a tett mögötti szándéknak van igazán nagy súlya! És az fog visszahatni a cselekvőre, pontosabban tehát beíródik a távolabbi jövőjébe, ami tehát szintén képlékeny, módosítható valamelyest. Magának a tett eredményének a rövid távú hatása csak alig hat -egyúttal, párhuzamosan- hosszútávon.

A csalásnak, rosszindulatnak, a különféle negatív szándékoknak tehát csak rövidtávú (max néhány évtizednyi) eredménye lehet, és a szabad akaratból ered, de az akarat mögött levő szándék a cselekvőre hat vissza, az viszont már karmikus tehát.

Tehát egyfelől van a tetteknek egy rövidtávú hatása (szabad akaratból), másfelől a mögötte levő szándéknak meg visszahatása (karma).

Azaz aki pl ügyetlenül cselekszik, de jó szándékkal tette, sokkal inkább gyümölcsözik számára kellemesen és hosszútávon, de hogy az ügyetlenségének mi a rövid- ill hosszútávú következménye saját magára nézve, az sok mindenen múlik, pl hogy mennyit tett előzőleg azért, hogy ügyesebb lehessen ő maga.

Amit okozott, annak oka nem elsősorban ő maga, hanem amire, vagy akire irányult, ott a főbb ok, de mint említettem, a dolgok egy részének emilyen, más részének amolyan oka van (pl karmikus, ill szabad akaratból eredő, stb)

Vagy pl aki képmutató, azaz rossz szándékkal látszólag jót tesz, ott is a szándéknak van nagyobb, hosszú távú súlya és önmagára hat vissza.

Leírva összetettnek látszik, de csak azért, mert az emberiség kellően bonyolult módon él. A mögötte levő képlet viszont nagyon egyszerű és megérti, aki ésszerűen végigköveti az előző és a jelenlegi soraimat.

Kérdező:

A nagymamád,aki nagyon szeretett,megvan még?