Lehet, hogy sikerül a telekinézis. Hogy tudnám fejleszteni, hogy jobban menjen?

Szia! Kicsit hosszú lesz:

Koncentrálj és meditálj a tisztaságra.

Nézd csak, minden belső ellenállásod eltűnik,

És szíved ajtaja automatikusan szélesre tárul.

Koncentráció egy tárgyra

Koncentrálj egyetlen egy dologra. Ha a hüvelykujjad hegyére akarsz koncentrálni, képzeld el, hogy hüvelykujjad az egyetlen tulajdonod. Semmi más nem létezik, amit sajátodnak mondhatsz. A test többi része nem a tiéd – csak a hüvelykujj. Ha az orrod hegyére akarsz koncentrálni, érezd, hogy csak az orrod a te tulajdonod. A szemed, a füled, a szád, a végtagjaid nem tartoznak hozzád. Ha valami másra kezdesz gondolni, érezd, hogy idegen területre léptél. Ily módon fejlesztheted koncentrációs erődet. Szabadon eldöntheted, hogy melyik testrészedre koncentrálj, de olyan testrészt válassz, amiről érzed, hogy az teljesen a tiéd. De ne koncentrálj a kezedre, a karodra vagy a lábadra. Testednek egy egészen kis pontját válaszd ki – a szemet, az orrot vagy az ujjhegyet. Minél kisebb, annál jobban megfelel a koncentrációhoz.

Koncentráció a szívverésre

Vannak keresők, akik szívesen koncentrálnak a szívverésükre. Ha ezt szeretnéd tenni, ne félj attól, hogy a szíved megáll, és meg fogsz halni. Nem! Ha igazi hős akarsz lenni a spirituális életben, próbálj meg a szívverésedre koncentrálni. Ez arany alkalom arra, hogy belépj a végtelen életbe. Ha a szívverésed hangját hallod, minden alkalommal érezd benne határtalan és halhatatlan életedet.

Koncentráció lángra

Kérlek, képzelj el a szívedben egy lángot. Most még csak egy apró fel-fellobbanó lángocska, nem erőteljes láng. De egy napon biztosan nagyon erőteljes és teljesen megvilágosító lesz. Tehát minden nap, mielőtt imádkozol és meditálsz, próbálj meg egy égő lángot elképzelni a szívedben. Képzeld el, hogy ez a láng megvilágosítja az értelmedet. Azért nem tudsz úgy koncentrálni, ahogyan szeretnél, mert az értelmed nem képes összpontosítani. Az értelem folyamatosan több dologra gondol, és nagyon sok helytelen gondolatnak esik áldozatul. Az értelem nem kap megfelelő megvilágítást, képzelj el tehát egy gyönyörű szép lángot a szívedben, amely megvilágosít téged. Vidd ezt a fénylő lángot az értelmedbe. Ekkor lassanként egy fénysávot látsz majd az értelmedben. Ha az értelem elkezd fokozatosan megvilágosodni, akkor nagyon könnyű hosszan és mélyebben koncentrálni.

Koncentráció egy fekete pontra

Ha fejleszteni szeretnéd koncentrálóképességedet, próbáld ki a következő gyakorlatot: Először is alaposan mosd meg az arcodat és a szemedet hideg vízzel. Fess egy fekete pontot a falra szemmagasságban. Helyezkedj el a ponttal szemben, attól körülbelül 30 cm távolságra, és koncentrálj rá. Pár perc múlva próbáld meg azt érezni, hogy belégzéskor a lélegzeted valójában a pontból jön, és hogy a pont is belélegzik és lélegzetét tőled kapja. Próbáld meg úgy érezni, hogy két személy van: te és a fekete pont. A te lélegzeted a ponttól jön, és az ő lélegzete tőled jön.

Ha a koncentrációd nagyon erős, 10 perc múlva azt fogod érezni, hogy a lelked elhagyott, és belépett a falon lévő fekete pontba. Ekkor próbáld meg úgy érezni, hogy te és a lelked beszélgettek egymással. A lelked elvisz a lélekvilágba a megvalósulásért, te pedig elhozod a lelket a fizikai világba a manifesztációért. Ily módon nagyon könnyedén fejlesztheted koncentrációd erejét. De ezt a módszert gyakorolni kell. Sok minden van, ami gyakorlással könnyűvé válik, de ha nem gyakorlunk, akkor nem is érünk el eredményt.

Íme még egy gyakorlat: rajzolj a falra egy kis karikát szemmagasságban, és ebbe a karikába rajzolj egy fekete pontot. Ez a pont fekete kell, hogy legyen, nem kék, piros vagy valamilyen más színű. Ezután helyezkedj el a faltól körülbelül 1 méterre, és összpontosítsd figyelmedet a körre. Szemed legyen ellazítva és félig nyitva. Koncentrációd ereje a homlokod közepéből áramoljon. Három, négy perc múlva nyisd ki a szemedet teljesen, és próbáld meg azt érezni, hogy tetőtől talpig csupa szem vagy. Egész fizikai léted kizárólag látássá vált, és ez a látás a karikában lévő pontra összpontosul. Néhány másodperc múlva próbáld meg azt érezni, hogy egész tested olyan kicsi lett, mint ez a pont a falon. Próbáld meg azt érezni, hogy a pont lényednek egy része. Lépj be ebbe a pontba, hatolj keresztül rajta, és menj át a túlsó oldalra. Azután a másik oldalról nézz vissza, és figyeld meg saját testedet. Fizikai tested az egyik oldalon van, de koncentrációd erejével szubtilis testedet átküldted a pont másik oldalára. Szubtilis testeden keresztül látod fizikai testedet, és fizikai testeden keresztül látod szubtilis testedet.

Amikor elkezdtél koncentrálni, egész fizikai tested csupa látássá vált. Ekkor a pont volt a valóságod. Amikor beléptél a pontba, a látás és a valóság eggyé vált. Te voltál a látás, és ugyanakkor te voltál a valóság is. Amikor visszafelé néztél a pontból, a folyamat megfordult. Ekkor önmagadon kívül a látássá váltál, és az a hely, amelyhez visszatértél – a tested – volt a valóság. Azután a látás és a valóság ismét eggyé váltak.

Ha képes vagy a látást és a valóságot ily módon szemlélni, akkor koncentrációd abszolút tökéletes. Ha a koncentrációs erőd képes téged a pont túlsó oldalára vinni, amelyet valóságnak neveztél, akkor a teljes léted messze túl lesz a látáson és a valóságon egyaránt. És amikor úgy tudod érezni, hogy túlléptél látásodon és valóságodon, végtelen erővel fogsz rendelkezni.

Ezzel a gyakorlattal megpróbálhatod fejleszteni koncentrálóképességedet: állj a fal elé, és pontosan a harmadik szemed magasságában fess a falra egy pontot. Feketének kell lennie, más szín nem jó. Nézz erre a pontra. Először tágra nyílt szemekkel nézd, azután fokozatosan, egész lassan csukd le a szemedet, de ne teljesen. Próbáld meg a fekete pontot emberi szemed legcsekélyebb látóerejével nézni. Azután nyisd olyan tágra a szemedet, amennyire csak tudod, majd rögtön próbáld meg újra majdnem egészen becsukni, hogy szinte már semmit se láss. Ismételd ezt párszor. Miután ez sikerült, tartsd nyitva a szemedet, és próbáld meg azt érezni, hogy egy lyukat fúrsz a falba, és átlépsz rajta. Növeld a fal áttörésére irányuló eltökéltségedet. Pár perc után észre fogod venni, hogy a tested még az egyik oldalon van, de egy részed már a falon keresztül átment a másik oldalra. A koncentrációd ereje a fal másik oldalára vitt téged. Érezd, hogy a tested a fal egyik oldalán, a lelkierőd pedig a másik oldalon van. A lelkierőd a fal másik oldalára ment, így a testedből pillanthatsz a lelkedre, és a lelkedből a testedre. Engedd, hogy tested felismerje a lélek képességeit, és mutasd meg a léleknek tested törekvését, hogy vele eggyé váljon. Ha ezt a gyakorlatot el tudod végezni, koncentrációs erőd nagyon gyorsan jelentős mértékben növekedni fog.

Koncentráció gondolatra

Ha rendkívüli koncentrálóképességre szeretnél szert tenni, próbáld ki a következő gyakorlatot: végy egy gondolatot, és próbáld meg ezt a gondolatot élővé tenni. Azután vetítsd szemmagasságban a falra. Ha ez túl nehéz, a gondolat helyett vegyél valamilyen fizikai tárgyat, és állítsd a falhoz. Tartsd nyitva a szemed. Jobb, ha mindig nyitott szemmel koncentrálunk. Nézd a tárgyat, és kezdj koncentrálni. Hatolj be a tárgyba. Minden figyelmedre szükség van, hogy áthatolj a tárgyon a másik oldalra. Ha megérkeztél a másik oldalra, kezdj onnan koncentrálni. Te az ott vagy, a tested pedig az itt. Kezdj el koncentrálni a másik oldalról, és pillants onnan saját testedre.

Először megpróbálod figyelmedet egy bizonyos tárgyra irányítani, azután belépsz a tárgyba, és végül túllépsz rajta. Ekkor szemlélővé válsz. Ez a valódi koncentráció. Ez a meditáció titka. Ha ezt ismered, akkor igen hatékonyan tudsz koncentrálni.

Koncentráció apró tárgyra

Ha koncentrációs erőt szeretnél fejleszteni, azonosulj a lehető legkisebb tárggyal. Csak így fogsz végtelen erőhöz jutni. Isten nem azért rendelkezik végtelen erővel, mert Ő maga a tágasság, hanem mert Ő éppúgy ott van az elefántban, mint a hangyában. Isten mindenható, mert elefánt és hangya is lehet. Ő a végtelen, és Ő a véges. Mivel egyidejűleg véges és végtelen, ezért mindenható. Ha tehát meditáció útján szeretnél erőt szerezni, gondolj csak magára a Végtelenségre, mert abban rejlik Isten végtelen ereje. De ha koncentrációval szeretnél erőt kifejleszteni, valami nagyon finomra és kicsire gondolj.

A meditáció elsajátítása

Ha úgy szeretnél megtanulni meditálni, hogy előtte nem gyakorlod a koncentrációt, azt kell érezned, hogy ott állsz belső szobád ajtajában. Ha ennél az ajtónál állsz, csak a barátaidnak engeded meg, hogy belépjenek a szobádba. Idegeneket, vagy ellenségeket nem engedsz be.

Csak jó gondolatokat, isteni gondolatokat szabad köszöntened. Ők a te igaz barátaid. Nem szabad, hogy istentelen gondolatok, ellenséges gondolatok lépjenek be hozzád. Értelmedhez állandóan gondolatok érkeznek – nagyon ébernek kell lenned. Csak az isteni gondolatokat szabad fogadnod. Azután játssz ezekkel az isteni gondolatokkal. Hadd játszanak értelmed kertjében. Játssz az isteni tulajdonságokkal, az isteni Szeretet, isteni Erő vagy az isteni Béke gondolatával. Hadd játszanak, és növekedjenek. Miközben játszol, isteni Igazsággá válsz. Ha csak az isteni gondolatoknak engeded meg, hogy benned játszanak, akkor eljön majd az idő, amikor észreveszed, hogy nincsenek már benned gondolatok. Egész lényedet elárasztja a benső Isteniség. Tudatod csak arra törekszik majd, hogy fogékony legyen. És mi jön le és hatol beléd ekkor? Mérhetetlen Igazság, mérhetetlen Fény, mérhetetlen Szeretet és mindenből határtalan bőség.

A gondolatoknak két fajtája van: jó gondolatok és rossz gondolatok. Az egyik egészséges, a másik egészségtelen. Az egészségtelen, istentelen gondolatok az ellenségeink; a jó, isteni gondolatok ellenben a barátaink. A házunk ajtajánál állunk, és valaki kopogtat. Meg kell néznünk, hogy egy barátról vagy egy ellenségről van-e szó. Ha barát, akkor beengedjük. Ha ellenség, akkor nem engedjük be. A nehézség ebben csak az, hogy az ellenségek néha azonnal benyomulnak, ha az ajtót akár csak résnyire is kinyitjuk. Mit kell tehát tennünk? Először egyáltalán nem nyitjuk ki az ajtót. Belülről bereteszeljük. Igazi barátaink nem mennek el. Azt gondolják majd magukban: „Valami nincs rendben. Általában olyan kedves velünk. Jó oka kell legyen, hogy nem nyitja ki az ajtót.” Együttérző egységükből fakadóan végtelen türelemmel várnak hát.

Ellenségeink azonban csak zavarni és kínozni akarnak, meg akarnak semmisíteni minket. Ők csak néhány percig várnak. Kis idő múlva elveszítik türelmüket, és azt mondják: „Méltóságunkon aluli, hogy itt vesztegessük az időnket.” Ezeknek az ellenségeknek megvan a maguk büszkesége. Még nem győzték le a büszkeséget, így azt mondják majd: „Kit érdekel? Kinek van rá szüksége? Menjünk, és támadjunk meg valaki mást!”

Ha nem figyelünk a majomra, a majom végül otthagy minket, és valaki mást zaklat majd. Ugyanígy a negatív gondolat is elhagy, és másvalakinek az értelmét fogja zaklatni. Barátaink azonban azt mondják: „Nem, nekünk igenis szükségünk van rá, és neki is szüksége van ránk. Akármeddig is várni fogunk rá.” Ellenségeink tehát pár perc után elmennek. Akkor kinyithatjuk az ajtót, és kedves barátaink ott lesznek és várnak ránk.

Vegyünk tehát egy gondolatot. Azt mondod, hogy magától értetődően csak jó gondolatokra koncentrálsz. De sajnos öntudatlanul mégis rossz gondolatokra is meditálunk. Féltékenység, kétség, bizalmatlanság – tudat alatt mindegyiküket tápláljuk. Ha ilyenfajta rossz gondolatok jönnek, képzeld el, hogy a rossz gondolatok egy-egy személyt jelképeznek. Egyszerűen tekintsd a féltékenységet, a félelmet, a kétséget és a képmutatást embernek, és adj nekik emberi alakot: „Ennek a fickónak istentelen tulajdonságai vannak.” Ha egy jó gondolatról van szó, annak is ugyanúgy adj alakot: „Ez az ember minden jó tulajdonsággal rendelkezik – alázatossággal, őszinteséggel és így tovább.”

Mit tegyél ezután? Ha egy jó embert látsz, érezd, hogy vezet téged, és próbáld meg őt követni, ameddig csak kívánja. Ha azonban egy rossz embert látsz – valakit, aki tele van félelemmel, nyugtalansággal és hasonlókkal – érezd, hogy ő könyörtelenül üldözni fog téged, és azonnal fuss el előle. Soha nem szabad megengedned, hogy közel jöjjön hozzád. Ha valaki olyat látsz magad előtt, aki veszélyesnek tűnik, akkor azonnal cselekedj úgy, mintha ő meg akarna semmisíteni téged. Érezd, hogy az életed maga is veszélyben van. A spirituális életben az emberek nagyon gyakran nem veszik elég komolyan a rossz gondolatokat. Tápláljuk ezeket az istentelen tulajdonságokat, és azt hisszük, hogy ezek csak rovarok, akik megszúrnak minket. De ha ilyen istentelen tulajdonságokkal rendelkezel, érezned kell, hogy azok roszszabbak mint a sárkányok; nagyon veszélyesek.

Kezdheted azzal, hogy jó gondolatokat táplálsz: „Szeretnék jó lenni. Szeretnék spirituálisabb lenni. Szeretném Istent jobban szeretni. Csak Őérte szeretnék létezni.” Engedd ezeket az elképzeléseket növekedni magadban. Kezdd egy vagy két isteni gondolattal: „Ma teljesen tiszta leszek. Ma egyetlenegy rossz gondolatot sem engedek be, csak a béke léphet belém.” Ha hagyod, hogy egy isteni gondolat növekedjék benned, meglátod, hogy a tudatod pozitív irányba változik.

Az a legjobb, ha azonosulsz mestered tudatával. Ha azonban ezt nehéznek találod, kezdd az isteni gondolatokkal. „Ma azt szeretném érezni, hogy valóban Isten gyermeke vagyok.” Ez nem puszta érzés, hanem létező valóság. Képzeld el Szűz Máriát, ahogyan a gyermek Krisztust tartja. Érezd, hogy az Isteni Anya téged is, mint egy csecsemőt a karjaiban tart. Érezd azután: „Igazán szeretnék bölcsességfénnyel rendelkezni. Szeretnék Atyámmal tartani. Bárhová menjen is, vele megyek. Fényt fogok kapni tőle.”

Minden pillanatban vagy rossz gondolatok támadnak meg, vagy jó gondolatok ösztönöznek. Minden gondolat úgy hathat életünkben, mint egy atombomba. Ha rossz gondolat támad meg, megpróbáljuk eltaszítani. Ha jó gondolat érint meg, megpróbáljuk kibontakoztatni és felerősíteni. Ha korán reggel elkezdünk meditálni, és megjelenik egy jó gondolat, erősítsük fel azt.

Tegyük fel, hogy ez az isteni szeretet gondolata – nem az emberi, emocionális szeretet, hanem az isteni, egyetemes szeretet gondolata: „Szeretem Istent, szeretem Isten egész teremtését.” A szeretet lehet eszményünk. A szeretet lehet legvégső célunk. Ha tehát isteni szeretetről, egyetemes szeretetről, transzcendentális Szeretetről van szó, akkor magával Istennel van dolgunk.

Meditálhatsz, és megmondhatod értelmednek: „Nem engedem meg, hogy saját kedved szerint működj. Most Istenre akarok gondolni.” Ismételd csendben vagy hangosan Isten nevét. Majd mondd azt: „Egész lényemben tisztaságot akarok”, és ismételd: „tisztaság, tisztaság, tisztaság”. Így nem hagyod, hogy értelmed tisztátalanságra, vagy bármi másra gondoljon. Ne adj egyetlen esélyt sem értelmednek, hogy ide-oda csapongjon; egyszerűen csak használd az értelmet a saját célodra. Számtalan dolgot elérhetsz az értelmedben, illetve az értelem segítségével. De az értelem annyira neveletlen és csintalan, hogyha nem használod, akkor ő használ téged.