Ha megölök egy legyet, vagy bármi rovart/egeret, ami bejön a házba, egyáltalán nincs lelkiismeret furdalásom. Normális?

Szerintem itt azt is figyelembe kell venni, hogy mennyire kártékony az adott rovar.

A pókokat, legyeket én kiengedem az ablakon. A szúnyogok közül azok esnek áldozatul, amiket reflexből csapok le a bőrömön, mert érzem, hogy szúr, a kirándulásból hazahozott kullancsokat viszont kíméletlenül elégetjük.

Tudod kérdező a lakóterületünkön nem minden élőt szabad eltűrni, ezért fontos ellene a védekezés. Az hogy nem érzel lelkiismeret furdalást, mert agyonütöttél egy legyet az otthonodban, az természetes részben betegséget terjeszthet másrészt az ha nem is szó szerint, de a Te "megjelölt" élőhelyed. -ez a törvénye az életnek akár állatról van szó akár emberi élőhelyről.

a másik nem vagyunk egyformák. Amig te simán eltaposod a betolakodó hangyát, vannak akik már túlzásba is viszik, mert félresöprik az utukból hogy ne hogy rálépjenek. Valószínűleg állandóan a kezükben van a seprű amikor sétálnak is!

az egyik ember minden hús állatott megeszik, a másik valamiféle babonaságnak engedve inkább lemond az egészséges táplálkozásról.

jó magam olyan vagyok hogy azt vagyok képtelen levágni és megenni amelyik állatot én magam neveltem- az idegen helyről beszerzettet viszont, minden teketória nélkül levágatom és elkészítem a sok finomságot. De például ilyen időben mint most van és egyetlen árva légy vagy méhecske fineszes módon besurran és még óvatosan el is kerül, nem pimaszkodik, azt már sajnálom agyon csapni, hisz a lábai a szárnya letisztult már úgy is az első percekben ételt pedig amiből eszünk soha nem hagyok elől.

Viszont pici befőttesüveg tetőn hagyni szoktam vagy vizet vagy épp ételmaradékot. Valahogy tisztelem benne a fineszességet, a mindent túlélni akarok ösztöneit és arra vagyok kíváncsi tavaszig kibírjuk -e egymást, - vagy épp összebarátkozunk. Ha igen akkor megéli a tavasz amikor kirepülhet.

De tudod mi magunk se ismerjük önmagunkat, hogy a többi élővel szemben milyenné válunk hogy viszonyulunk hozzájuk.

Én pesti voltam és falak között éltem le az életem legfontosabb éveit. Soha nem láttam tanyasi állatokat csak a filmeken- na lovat, mert akkor még sok lovaskocsi volt Pesten.

A férjem vidéki nagyvárosban élt-- és a kora-fiatalon kiruccant szórakozni tanyára a falukba.

Elértük hogy kis kertes házunk legyen dél-Budán-- de a férjem tanyáról álmodozott és szinte rettegtem ettől az őrültségétől.

Aztán egyszer rámenősen menni akart tanyára árulta a házunkat és elküldtem a vevőket. Amikor elutaztam egy művésztáborba az alatt az idő alatt eladta a házunkat, hogy majd nem belepusztultam amikor leutazott örömmel újságolva.

Na tanyára mentünk minden növendék állatot megvettünk szépen takarosra formáltuk azt a tanyát korszerűsítve---

DE! mint kiderült csak a megnövesztett kunbajusza volt paraszti és lett eredeti a gondolataiban, amitől én undorodtam és röhejesnek tartottam. Mert ahogy nőttek az állatok-- Ő egy félt tőlük, állandóan dühös volt mennyit zabálnak" vagy nyugodt volt és túl sokat adott vagy dühödt volt és alig adott eléjük-- ahogy mondta, Ilyen baromi munkát hogy tud valaki végezni egy életen keresztül... nem is értem? - és azt nézte mikor húzzuk el a csíkot végre, vissza egy panellakásba! Ha otthon volt az állatok inkább fenékbe rúgást kaptak tőle és bizony féltek tőle.

S ledöbbent amikor hazajött valahonnan és én ültem a festőállványommal és festegettem a tájat az állatokkal amíg őket kiengedve körülöttem feküdtek-- együtt, minden faj a tehén a birka a sertések, a kutya a pulyka és a kecske békességben. Rengeteg pénzt kerestem azokkal a képekkel egyébként később és főleg a lengyelek és németek vásárolták.

akkor derült ki ott, hogy én a aszfalt szülötte, imádom az állatokat a fákat az erdőt és mindent ami természet.

Tudod kérdező, ha bejön a hideg idő akkor minden élet amelyik élelmes menedéket keres, hogy túlélje.

Tegnap a férjem kiakadt, mert egy egeret látott meg a spejzban-- belógott valószínűleg egy házaspár"-- férjem őrjöngött, szidta őket és mindjárt egérfogót keresett, ragacsért szaladt a boltba hogy "kipusztítóm ezeket a mocskokat" hogy merészeltek ide bejönni pofátlanul?- mondta dühöngve.

Erre nagyon egyszerű válaszoltam; Tudod szívem Te vagy a hibás, hogy bejöttek a házunkba, mert előre meg kellett volna jelölnöd a portádat-- hisz minden állat megjelöli" a saját portálját és akkor a többi élő tiszteletben tartja--- Hát tegyél Te is úgy-- minden száraz időben körbe mész a ház fala mellett és körbe pisiled, akkor tudni fogja a hangya a légy az egér família hogy ez a Te portád-- lehet hogy a szomszéd asszony is jobban megjegyzi hol találhat" vagy esetleg egy betörő...

Na persze azt már nem írom ide mit válaszolt Nekem a férjem erre...c...c..-- csak elrohant ragacsot venni

Neked is ajánlom kipróbálni...