Alvás paralízis utáni/ közben átélt álom, másik valóság?
Röviden a lényeg.
Első sztori, első alvás paralízisem, megrémített akár csak másokat. Félek a sötétben, így nem próbálkoztam felkelni, jelenlétet éreztem/ úgy véltem látom is, de ez ugye ilyenkor megszokott... persze első volt, megijedtem halálfélelmem volt, olyan érzés, mintha a lelkem ki akarna szakadni a testemből.
Majd elaludtam, egy másik valóságban ébredtem, a szobámban, villany fel, körülnéztem. Minden rendben volt. Megint visszafeküdtem felébredtem ugyanabban a pózban a bénult testemben, körülöttem a sötét alakokkal.
Majd megint visszazuhantam az álomba, minden rendben volt, csipkedtem magam felébredtem e, olvastam nem mertem visszaaludni.
Elaludtam, megint felkeltem, realizáltam, h csak álom lehetett, amit valóságnak véltem, hisz a testem bénultam fekszik.
Ezután már jobban kezeltem, további ilyen alkalmakkor, a bénulást képes voltam feloldani.
Sokszor zuhantam át álomba, amiben már észrevettem a valóságtól való eltéréseket. Az első esetnél, még nem voltam elég figyelmes, nem figyeltem meg a különbséget.
Szóval úgy vettem észre, van egy olyan tudatállapot, vagy valóság? nem tudom, ami majdnem hogy megyegyezik a valósággal, annyi eltéréssel, hogy ott valami nincs rendben.
Ezt az érzést kelti bennem, hogy valami nem oké... emiatt rossz érzés tölt el. Mintha valami átmeneti világ lenne. Az érzés pedig olyan mintha ki akarna szakadni a lelkem a testemből, vagy nem tudom, mintha minden abban az állapotban töltött perc elvenne belőlem egy kicsit.
Na csodásan nyomtam egy entert, minek következtében kiírásra került a kérdés anélkül h befejeztem volna a mellékelt sztorit...
A kérdésem igazából az lenne, hogy más is élt e át ilyesmit, és szívesen olvasnék erről mástól is sztorikat :D
Vagy kinek mi erről a véleménye.
Plusz ugye... megfigyeltem, hogy ez a másik világ sokszor nincs teljesen kialakítva, pl, kinyitsz egy ajtót, és úgy érzed húz a sötétség, sosem léptem ki, nem tudom ott mi van, nem kockáztattam semmit :D
Lényeg a lényeg, elég para.
Sokat olvasgattam alvásparalízises témákban, deeee, mindegyik csak a bénulással foglalkozik. ezzel nem.
Szóval kíváncsi lennék a véleményetekre, és a tapasztalataitokra :D
válasza:Nekem volt egyszer de én azt direkt csináltam, nekem úgy tűnt hogy 1 árnyember mászkál a szobában de ijesztő volt és elzavartam.
Alváspara elvileg annyi hogy alvás közben lebénulsz hogy ne mozogj, és ebben az állapotban felébredsz és hallucinálsz.
válasza:Jól érezted, hogy a "lelked ki akart szakadni".Az alvásparalizis valóban sokszor átmegy testen kívüli élménybe (asztrálprojekció).Persze hogy nagyon hasonlít az asztrál tér (ahová ilyenkor kerülsz) a valóságbelire,hiszen egyrészt annak pontos mása és mellesleg ugyan abban a térben helyezkedik el, de mégsem fizikai.Ugyanakkor pontosan ugy valos az is,csak másik síkon.Csakhogy azon a síkon sokkal több mindent láthatsz a szokásos környezeteden kívül, sokkal tágabb látótérrel.Itt ugyanis találkozhatsz "szellemekkel", más asztrálutazokkal és a különféle érzelmeid, félelmeid (vagy másoké) is megjelenhetnek itt különféle érdekes formában.Ezek gondolat elementálok és sokféle alakot ölthetnek.Gondolati úton lehet védekezni ellenük.Ahogy minden mást is gondolatok,érzelmek által tudsz működtetni abban a térben, mivel az a gondolati-érzelmi testünk megnyilvánulási tere.Nem tudom, észrevetted-e, de abban a formádban látsz a sötét szobában is, mégpedig minden irányban egyszerre.Mivel ott nem a fizikai látásod használod.Ajtot nyitni azonban nem könnyű :)
Amit ott látsz, attól nem kell félni.Óvatosság nem árt, de a félelem kifejezetten ártalmas ott, mivel lehet, hogy épp az teremtette oda ,a félelmed az ellenszenves lényeket, mondhatni lehet saját alkotásod.A békesség érzése ott is segit.
Nem vesz el belőled semmit ez az élmény.Csak megismered a valóságot tágabb formájában.
válasza: válasza:Fiatalabb koromban volt néhány alvásparalízisem, gondolom azért mert kész voltam idegileg, nehezen aludtam el, keveset aludtam és totál szétvoltam esve.
Igen, átmenet az alvás és az ébrenlét között.
Az elsőre emlékszem, nagyon megijedtem. Abból csak az maradt meg, hogy nem tudok megmozdulni, hiába akarok és nagyon fájt a csípőm.
Volt egy olyan hogy bénultan feküdtem és hallottam hogy az osztálytársaim beszélnek a fejem fölött mindenfélét rólam. Ekkor már tisztában voltam vele hogy ez nem a valóság és hamar vége lett. Volt amikor csak annyiból vettem le hogy nem valóság, hogy hallottam az óra tikktakkolását, ami már rég nem is volt a szobában. Hálistennek már rég nem volt ilyen, az elején elég ijesztő volt a bénultság. Az elsőnél azt hittem valami láthatatlan megakar ölni és azért fáj a csípőm mert ketté akar csavarni :)
válasza:Kedves kérdező ne félj. Nekem már gyermek köröm óta van, eleinte én is nagyon féltem. De hidd el nincsenek semmilyen lények ott. Azt mind csak te kreálod a félelmeiddel, beképzeled magadnak.
Amikor rádjön, nyugtasd meg magad, hogy ez csak átmeneti állapot, vmi zavar a tested és az agyad között. Akkor szépen lassan ebből a furcsa tudatállapotból át fogsz menni egy normál álomba, amit akar iranyithatsz is majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!