Lehetséges, hogy köze van az előző életemhez?

szerintem szerezz be igazi, valódi indián tárgyakat. esetleg valami indián múzeum. de tán igazi indiánok jobban tudnak neked segíteni.

de ha valóban úgy érzed h a szellem világ áll közelebb hozzád-nem a halott szellem világ,mint nálunk.

akor ezt tanácsolom:

vegyél fekete, barna, sötétkék és sötétzöld gyertyákat és tömjén, szantálfa füstölőket- akár többféle füstölőt. de ne legyen kókusz, vanília stb.-müllerben lehet venni.

legyen egy égetőtálcád is.

szóval. fürödj le. írd le a saját szavaiddal:

szellemvilág segítő szellemei kérlek segítsetek emlékeznem előző életemre. segítsetek mostani életemben stb.

füstölő, gyertyák meggyújtása. hangosan olvasd fel, és még magadban is kántáld amiket írtál. égesd el a tálcába a papírt.

meditálj, ne gondolkozz semmin, figyelj. jobb órákig.

aztán ha végeztél a tálban lévő hamut szórd szét az udvarba, szélbe stb.

oltsd el a gyertyákat és ha még égnek a füstölők azt is.

1. vagy nyitott szemmel figyeled a füstölő füstjét, vagy a gyertyák lángját.

2. csukot szemmel figyelsz hátha pszichikus szemeiddel vagy füleiddel érzékelsz valamit.

alváskor próbálj figyelni az álmaidra.

-amúgy a tesómtól nemrég kaptam álomhálót. sok rémálmaim voltak,de amióta van ez a háló nem is voltak rémálmaim. pedig sohase hittem az álomhálóban.

Az egónak rosszul esik, hogy valójában nem létezik, és negatív érzéseket teremt. De nem kell vele azonosulnotok. Nem kell azonosulnotok az énnel, mivel az csak egy gondolat és érzésformákból álló illúzió. Az éntelenség megvalósítható. Csak ebben a tudatállapotban ismerhető fel, hogy mi az illúzió és mi nem.

A megvilágosodás nem arról szól, hogy megjavítjuk a boldogtalan ént boldoggá, hanem hogy felülemelkedünk rajta. A felülemelkedett térben nincs dualitás, nincs boldogság és boldogtalanság, csak a tökéletes béke.

Az érdekes az, hogy nekem is voltak előző életes álmaim és felfedeztem itt egyezéseket a te tapasztalatoddal. Bár az én élményemnek köze nincs az indiánokhoz, hanem leginkább a régi prágai arisztokráciába tudnám illeszteni a történetem, némi utána kutakodásnak köszönhetően. Nagyon hosszú a történetem, mert egy-két éven át viszonylag rendszeresen jöttek az előző életes álmaim. A legelső ilyen után valami leírhatatlan érzés volt. Megrázó, nosztalgikus és bennem volt az a határozott érzés, hogy végre összeállt a kép bennem jelenlegi életemmel kapcsolatban, hogy bizonyos dolgok most miért úgy vannak, ahogy. Ez megnyugtató, felemelő érzéssel járt. Rendkívül nagy hatással van rám máig az az álom sorozat.

Azt a erős hiányérzetet és megmagyarázhatatlan nosztalgiát én egy ház (talán inkább kastély) iránt éreztem és bennem is megvolt az érzés, hogy valahol mélyen több emlék van bennem, csak nem tudom feljebb hozni.

Amúgy érdekes az is, hogy szüleim gyakran mondták, hogy "nem tudják, honnan szedtek", mert voltak egészen kisgyermek koromtól olyan szokásaim, ami a mi egyszerű családunkban nem volt jellemző (például a rendezett külső nagyon fontos volt nekem, pici gyermekként sem voltam soha kócos, maszatos, pedig én is rohangáltam, játszottam a kertben is, tanyán nőttem fel, egyszerű szülőkkel, de erre mindig ügyeltem és amúgy is, ez a rendezettség valahogy jött magától, ilyen voltam... Ételhez nem nyúltam kézzel, anyám legnagyobb bánatára, aki mindig egy két kézzel habzsoló, maszatos, "igazi" gyerekre számított... meg hasonlók..Alig voltam gyermek közösségben, tehát nem volt kitől eltanulni, utánozni ezeket ).

Azt gondolom, ez egy jó időszak lehet nálad is arra, hogy hogy jobban elgondolkozz, a tapasztalatodon, próbáld előhozni az emlékeket, esetleg kereshetsz utaztatót, aki hipnózis útján segíthet visszamenni, vagy kideríteni az indiános érzéseid okát. Csak olyat keress, aki tuti nem kókler, csaló.

Olyan érzésed, meglátásod nem alakult ki az álmok hatására, hogy abban az életedben valamid nem volt meg, ami most megadatott, illetve fordítva? Vagy hogy aki abban az életben fontos volt neked, az most is itt van, csak más formában?

Nekem ezek is benne voltak.

Az egóval, meg éntelenséggel kapcsolatban:

Hát, lehet mindenkinek más az igazság, de nekem sok álmom volt azzal a bizonyos előző élettel, amihez a jelenlegi cseppet sem hasonlít, sőt, külsőre is kicsit másabb voltam, bár hasonló, belsőmet, gondolataimat, érzéseimet tekintve viszont teljesen megegyező voltam a jelenlegivel.

Azt gondolom, a lélek mindvégig megőrzi alapvető jellemvonásait, legfeljebb apróbb változásokat tesz hozzá jó vagy rossz irányba, ahogy jelenlegi életünkben is változunk ugyan, külsőleg, belsőleg, de a lényeg marad...