Éjszaka fogom elérni egyszer a felébredést?

majd egyszer lehet

de ha nincsen egy megvilágosodott mestered aki brutális energiákkal nyomat a megvilágosodás felé, akkor kb olyan helyzetben vagy mint az a rokkant kocsis nyomorék aki meg akarja mászni az Mount Everestet.

Persze először is nem árt tisztázni, hogy mi a megvilágosodás és mi áll annak az útjában.

Mert enélkül csak sötétben tapogatózol.

Sok ezomajom mondja magát megvilágosodottnak akik valójában átértelmezték a megvilágosodást hogy ezt mondhassák magukról.

"Sok ezomajom mondja magát megvilágosodottnak akik valójában átértelmezték a megvilágosodást hogy ezt mondhassák magukról."

Így van, egy én soha nem lesz megvilágosodott, hiszen az énből ébredés a megvilágosodás. Mondhatni felébredsz az emberi énből az egység tudatra.

"Azt is értem, hogy az "én" egy illúzió, de ennek ellenére sokszor jönnek a gondolatok, és mire észbe kapok már megint el lettem varázsolva."

Na pont ez az, ekkor vedd észre hogy ki lett frusztrált emiatt :)

Mindig azt vedd észre hogy ki az aki akar benned, és mi mozgatja, azaz mi a hajtó ereje.

Az én enyém gondolat a vezér gondolat, és egy életnyi tapasztalás, tanulás, nevelés általi ragaszkodása van, ezekkel él azonosságban. A kérdés az, hogy ki vagy ezek nélkül, mi az ami mindig itt van, ami a gondolat és érzéssel való azonosság előtt már VAN?

"Minden esetre remélem egyszer majd jön egy nagy "áttörés" és akkor varázsütésre rendbe tudom hozni az életem :)"

Ha ami valójában vagy, már most itt van, akkor ki az aki majd el akar jutni valahová? Aki úgy érzi hogy majd akkor rendben lesz minden, az hol van amikor meg akarod keresni? A fejedben, mint egy elképzelés, de akkor mi az ami már itt van most is? Az egyszerű jelenléted, nézz körbe a szobában ahol éppen vagy, ez az egyszerű jelenlét vagy, a tudomás hogy vagy, de aztán az elme énje bekapcsol, és kivetíti magát hogy mitől lenne jobb, hogy van egy tiszta állapot amit el kell érni és akkor majd jobb lesz, és ezzel pont elhagyta a tiszta állapotot, azaz nem engedte kiteljesedni azt az üres létállapotot, nem ismert az igazi valójára és kutat tovább. Tudom hogy ez elsőre annyira egyszerű hogy hihetetlen hülyeségnek hangzik, de engedd meg magadnak többször ezt az üres létet, engedd el a kérdéseket magadban hogy mi lesz, hagyd az elvárást. Mi marad akkor?