Ha valójában nem is létezek, akkor miért ilyen nehéz erre ráébredni?
Tehát van az egység, vagy üresség, vagy teljesség, vagy nemtudom a nem definiálható. Az üres tér, vagy egyszerű jelenlét ebből a testből szemlélve.
Ebben az ürességben elvileg van egy "mag" ami tárolja az "én" szokásaim gyökerét.
Ha pl szeretem a mákos tésztát, és gyűlölöm a túrósat, akkor ezzel két azonosulást hozok létre. Így a + és - polaritásokkal megkötöm ezt ebben a bizonyos a "magban". Amikor ez a belső mag újra testet vesz fel, akkor majd egyszer valaki gyerekként késztetést kezd érezni hogy ő a mákosat szereti, a túrósat pedig lehetőleg el kell kerülnie. Aztán ezek hatására események történnek vele, és ezen információk memorizálásával megszületik az "én" élmény. (Persze ennél kicsit bonyolultabb mert rengeteg különböző erősségű ilyen azonosulásokból épül fel az személyiség, csak a szemléltetés kedvéért írtam így le..)
Szóval az üres térben (a nem tudhatóban) van egy nem létre jött "mag" amit nem látunk, és csak szokásainkat tartalmazza, illetve azok erősségét. Aztán ez kapcsolódik a testhez, majd kialakul belőle az "én" (ezt már látjuk, mivel a létezésben van). Viszont mindegyik változtatható, és egyik sem mi vagyunk. Mivel mi sokkal inkább az üres tér vagyunk, amiben mindez létrejön.
Viszont akkor a semmi miért hiteti el velem hogy "én" valaki vagyok?
Miért nincs egy egyszerű módszer?
Vagy egy elrejtett "kulcs" amivel kiszabadulhatok önmagam börtönéből, és véget érhetne értelmetlen szenvedésem? Ami valójában csak egy illúzió.
(Sajnos az eddigi 8 év meditációs gyakorlás kevésnek bizonyult...)
válasza:Szia.
Kevés, de nem hiába való.
Buddhista szempontból:
Az üresség nyitottságot jelent, és nem "semmit".
Az, hogy létezel, nem kétséges. A minősége az amit meg kell határozni. Jelenleg relatív, tehát viszonylagos valóságban élsz.
Amikor megvilágosodsz, akkor megérted az abszolút valóságot.
Távol álljon tőlem, hogy kritizáljalak, így félre ne érts, de 8 év remek dolog, viszont rengeteg életed volt már aki nem érdeklődött a spiritualitás iránt. Add össze ezeket és vond ki a 8 évedet (plusz még sok százat is levonhatsz, hiszen szerintem nem ezéletedben kezdtél el érdeklődni).
Az is fontos, hogy melyik iskolát követed:
a kis szekeret, a nagyot vagy a gyémántot.
És milyen teknikát gyakorolsz? Lassút, közepeset, vagy gyorsat.
És milyen minőségben gyakorlod azt? Teljesítményre mész, vagy csak próbálkozol, vagy csak csinálgatod, vagy szívből.
Nagyon sok tényezős ez.
A 8 év remek dolog. Csináld tovább és menni fog.
Ülő meditáció nélkül nincsen bölcsesség.
Az ürességet értelemmel nem fogod felfogni.
Sok sikert!
válasza:Ki az, aki vívódik? Ki az, aki kérdez? Ki az, aki ki akar szabadulni és honnan?
"információk memorizálásával megszületik az "én élmény."
Ki memorizál?
az 'én élmény' nem azonos az énnel, és a megszületéssel, az inkarnálódással kibontakozó személyiséggel.
Az én nem "tárolódik, nem lappang, nem fejlődik - hanem mindig keletkezik, amikor figyelek - én vagyok, aki figyel
Az "én nem azonos a testtel,
nem azonos a lélekkel,
nem azonos a szellemmel.
Az én csak kizárólag az énnel azonos.
válasza:"Ha valójában nem is létezek, akkor miért ilyen nehéz erre ráébredni?"
Azért mert aki rá akar ébredni, tehát maga a kereső nem valós. Amire rá akar ébredni, az pedig már itt van mint jelenlét, AZ vagy te, tehát ami valójában vagy, AZ már itt van, de akkor ki a kereső és mibe bonyolódott? Nem találhatod meg azt ami már vagy, mert az maga a jelenlét amiben a keresés történik. Azt vizsgáld meg inkább hogy ki az az én aki keres. Ki az az én aki gyakorlatot végez hogy elérje a megvilágosodást? Kié az elvárás hogy megvilágosodjon? Hol találod magadban ezt az ént?
válasza: válasza: válasza:"# 4 Most kipróbálom."
Majd írd meg mire jutottál.
És te aki valamire jutottál, hol vagy most?
Újra és újra vizsgáld meg, akár napközben is vidd a figyelmed magadra, ha feljön egy érzés, az kinek jön?
Ki az aki megítéli hogy az jó vagy rossz érzés e?
Ekkor jön az én érzet hogy hát nekem jön az érzés, de hol ez az én, találd meg.
Aki állandóan nyomassa nekem a szöveget (az egó) az nem én vagyok, de lehet annak hiszem magam. Talán az vagyok akit ki akar mozdítani. (Hogy pl csináljam ezt vagy azt..) Egy hang állandóan kitalál dolgokat, és egy idő után valami olyasmit talál ki amivel kimozdít a figyelésből. Ezt eddig is tudtam, és pont azért gyakorlom ezt az egészet hogy ne tudjon kimozdítani. De hiába minden erőfeszítésem, mert előbb-utóbb mindig kimozdít.. Egyébként nem ment sokáig, mert majdnem elaludtam...
Amúgy köszi mindenkinek a válaszokat. Jó látni hogy mások is ilyen jól megértik ezt.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!