Mi van, ha tényleg csak elaszalódunk, és ennyi?

Mi lenne? Ha nincs észlelés akkor nincs fájdalom, se öröm se bánat se semmi. Nem rossz az. Jobb mint a "kénköves pokol" amiben idők végezetéig kínoznak nem? :)

Szóval nézd a jó oldalát!

Nézőpont kérdése.

Akinek nyűg volt az élet, az örül hogy vége. Aki meg tobzódott a jóban, az megszívja.

Akinek megsuzüntek fizikai érzései, teljesen mindegy, hogy elbomlik, vagy elégetik.

Akit díszes temetés során tesznek a föld alá, az sem fogja örömében tapssal jelezni a történteket.

Annak a legkisebb az esélye, hogy elaszalódsz, hiszen múmia nem lesz 'csak úgy' testedből.

Ha nem tudsz magadról, akkor nem is fáj semmi. A teljes megszűnés, megsemmisülés valójában a nirvána, vagyis a beteljesülés.

Maga a létezés a pokol. A nemlét pedig a mennyország.