Mennyire hisztek abban, hogy azok a problémák, vagy emberi kapcsolatok, amik nem lettek elrendezve itt a Földön, azok következő életünkben majd visszaköszönnek, és addig nem juthatunk egy magasabb fejlődési szintre, amíg meg nem oldjuk ezeket?

A problémák azok lehet fennállnak, amíg meg nem oldjuk őket. De az emberi kapcsolatok nem biztos. Hiszen ezen élet után, ha valaki újra megszületik - ő már más valaki lesz. A másik ember is másvalaki lesz, és ha valamelyik feljebb fejlődi magát, akkor már nem fognak újra találkozni. Hiszem az egyik már megoldotta azokat a dolgokat, amik a másikhoz kötötték. Ergó akkor majd valaki más ember fog megjelenni, akivel újra lefuthatja az ember a szokásos köreit.

Most is az a lényeg hogy adunk-kapunk. Csinálunk dolgokat és tapasztalunk következményeket. Eközben bevonzunk új embereket, és vannak akikkel eleve dolgunk van, akik közel állnak hozzánk. Viszont nem "kell" magasabb szintekre fejlődni, csak ha mégis megfejlődjük akkor kevesebb lesz a szenvedés. De elvileg szerintem addig maradhatunk bármelyik "alacsonyabb" állapotba ameddig csak akarunk. Ennek is van előnye, mert a lentebbi szinteken nem kell annyira előre tervezni, és felelőtlenül lehet a mának élni.

Végső soron a bennünk lévő Tudat/lélek az már eleve teljes. Az én az egó, az elme az ami itt úgy tűnik hogy tart valamerre, de végső soron csak a saját szerepét játssza. Az a kérdés hogy elégedett-e a szerepével? Vagy ha nem, akkor megvan-e a kellő akaraterő a változtatáshoz? Változni mindig nehezebb mint benne maradni a korábbi mintázatokban.