Mennyi részünket visszük tovább következő életbe?

#1

Ha a személyiségemet nem viszem tovább, akkor a személyiségemből fakadó cselekedeteim következményeit miért viszed tovább?

A tapasztalatom azt mutatja, hogy valamiféle belső impulzusokat (nem képeket), amik érzésként, érzelemként nyilvánul meg, jön “elő”.

De ez csak akkor tapasztalható, mikor az ember képes háttérbe helyezi az egoizmusát.

Mikor egy hatás ér, akkor sem maga a látható dolog a lényeg, hanem az, amit az a látható dolog kivált belőled.

Mikor reagálsz, valójában nem a látható dologra reagálsz, hanem arra, amit az a látható dolog kivált belőled.

#4

"azért, mert nem szükséges emlékezned rá"

Nem beszélt senki sem az emlékezésről, ez hogy jön ide?

"Ha mindig vinnéd tovább az emlékeid"

Nem ez volt az objekció sajnos.

Szóval nem értem, hogy miért tageltél meg, hogy nekem jön a válasz.

A problémám az volt, hogy lehetsz te jó vagy kevésbé jó lélek, nem mindegy hova születsz és kötelezően a környezeted diktál.

Még mindig nem értem, hogy ez hogyan működik.

A probléma sosem azzal volt, hogy nem emlékszek, hanem azzal, hogy nem minden cselekvést szabad akaratunkból hozunk meg.

Plusz a tudásunk is véges.

"Nem az számít, hogy 3 élettel ezelőtt mit csináltál, hanem az, hogy ha most jön elő a következménye"

De mégis számít, mert van következménye.

"Tudatosan, vagy csak sodródva az árral."

Gyerekkorom óta rosszra tanítanak, akkor én honnan tudjam hogy jót vagy rosszat cselekszek?

Igaz, az emlékek kicsit eltérnek az eredeti témától. A személyiséghez kapcsolódnak. Ha azt továbbviszed, az emlékeket is, de akkor nem erre volt kihegyezve a dolog, elnézést.

Szinte egy cselekedetet sem szabad akaratodból hozol meg, hanem a körülményeid hatására. Ez nem kötelezően van így, de ezt jelenti sodródni az árral. Nem számít, mit csináltál X élettel ezelőtt, az számít, most mi a következménye, és erre te hogy reagálsz. A körülmények kényszerítenek döntésre, vagy erőt fektetsz be, és a legjobbra törekszel, eltérve a szokásaidtól, szokásos döntési mintáidtól, amiket tanultál, vagy kialakultak az idők során.

Ha rosszat cselekszel, azt tudod. Ártasz valakinek, vagy valaminek, esetleg magadnak. Ha rosszul döntesz, azt már nehezebb adott pillanatban tudni, csak az eredménye mutatja meg, milyen volt a döntés. Ha törekszel a tudatos döntésekre, és a rossz cselekedeteket is igyekszel elkerülni, hiába tűnik jónak a végeredménye, akkor az már egész nagy haladás.

"Ha rosszat cselekszel, azt tudod."

Nem, nagyon sok ember nem tudja, sőt éppen ellenkeőre tanítják, akkor honnan tudja mi a jó vagy rossz?

Csomó olyan ismerősöm van, aki egy szülő hiánya nélkül nevelkedett és fingjuk sincsen hogy hogyan kellene viselkedniük.

Nem kaptak normális nevelést, nem törődött velük soha senki.

Megint kijelenteni, hogy de mindenki tudja mi a rossz nem fog semmit sem tenni, csak megmutatja hogy eddig megy el a gondolatod, mert csak ezzel működhet a gondolatmeneted.

"Szinte egy cselekedetet sem szabad akaratodból hozol meg"

Az addig oké, de még mindig nem mindegy, hogy a kisebbik vagy nagyobbik rosszat választod.

"Ez nem kötelezően van így, de ezt jelenti sodródni az árral."

Tehát mindenki sodródik az árral ez alapján.

"A körülmények kényszerítenek döntésre, vagy erőt fektetsz be, és a legjobbra törekszel, eltérve a szokásaidtól, szokásos döntési mintáidtól, amiket tanultál, vagy kialakultak az idők során."

Aham, de attól még mindig nem fogsz jót tenni, még ha akarsz is.

Ezért is írtam, hogy a tudásunk véges.

Ha egy afrikai ember egy számunkra morálisan rossz döntést hoz, mert tanulatlan és nem annyira fejlett, mint mi akkor mi gonosznak fogjuk tekinteni.

Viszont az hogy neki fogalma sem volt arról, hogy van más választása nem az ő hibája még mindig.