Saját magam által végzett szellemidézés és jóslás a reinkarnációval, annak megtörésével kapcsolatban. Elgondolkodtál ezen?

Nagyapám tudott asztalt táncoltatni, és a családban egymás közt érdekes történeteket meséltek erről a szüleim. Volt egy könyv, benne egy kulcs. A családban, amikor fiatal voltam, szellemet idéztünk; igen–nemre válaszolt. A reakció azonnali volt, és olyan érzés volt, mintha rádióznál, és azonnal több mindenkit is el tudnál érni. Nem tudom, mit láttam, de igen–nemmel a könyv válaszolt, elég lényegre törően a kérdésekre. Amikor úgy lett megszólítva a személy hogy általánosságban egy név sok emberre vonatkozott a rokonom aki tartotta a kezében a könyvet a könyv szinte kicsavarodott a kezéből, rendkívül gyorsan pördült meg ezt megjegyezném.

Nagynénémék mesélték, hogy valahol a szabadban régen, a közvetlen közelükben, pár méteres távolságban láttak egy fénygömböt, ami nagyon megrémítette őket. Egyszer anyukám mesélte, hogy karácsonykor történt: a szobában égett a villany, megfordult az ágyon, és egy árnyszerű, szürke kalapos férfit látott.

Ezek családi történetek, nem publikusak. Soha nem keresett ezzel senki pénzt, zárt ajtók között történtek a dolgok, kamu elmebetegség és sok minden más kizárva. Nem vagyunk amúgy spirituálisak, mélyen vallásosak, nem is téma nálunk az ilyesmi, ami felmerülne ha egy idegen mesélne azok a dolgok itt kizárva. Mert ha mástól halottam volna ezeket azért furán néznék.

Saját magamnak idéztem szellemet, illetve jósoltam kártyával. Feltettem kérdéseket a reinkarnációval és a börtönbolygó-elmélettel kapcsolatban. Volt köztük online sorsvető is vegyesen, ahol a választ nem is én magam adtam, hanem a gép írta ki. Illetve az ismert könyves módszert is használtam, és érdekes eredményeket kaptam.

Az első kérdés az volt, hogy ez valóban egy börtönbolygó-e.

Válasz: igen.

Igaz-e, hogy amit életként érzékelünk, azt a lelkek sejtről sejtre hozták létre?

A válasz: igen.

Igaz-e, hogy régen köztünk éltek a földönkívüliek?

Válasz: igen.

Igaz-e, hogy be vannak reinkarnálódva a vezető rétegbe a rajtunk zsarnokoskodó entitások?

A válasz: igen.

A második kérdés az volt, hogy a Van Allen-sugárzási övet megkerülve, az északi vagy a déli mágneses pontokon, ha egyszer meghalok, ki lehet-e jutni.

A válasz: nem fogok tudni kijutni, mert nem úgy megy, hogy egyszerűen csak kisétálok.

Megkérdeztem, ismerem-e pontosan, hogyan lehet kijutni.

A válasz: nem.

Amikor meghalunk, szinte azonnal becsapdáznak-e minket?

A válasz: igen.

Ha meghalok, ki tudom-e kerülni a csapdákat a jelenlegi elképzelésem alapján?

A válasz: nem, de ha finomítom az ismereteimet, talán. Többször megkérdeztem, és inkább olyan, „nagyon nehéz, nem egyszerű dolog” jellegű válaszok jöttek.

Következő életemben itt születek újjá ezen a bolygón, vagy kijutok innen?

A válasz: nem jutok ki, és rosszabb lesz, mint most.

A következő kérdés: a jövőben el fogok-e jutni más bolygókra hosszú távon, mint lélek?

A válasz: igen, és hosszú távon a földi reinkarnáció megtörhető.

Hosszú távon meg tudok-e szabadulni a reinkarnációtól?

A válasz: igen.

Az én életemben az emberiség találkozni fog-e földönkívüliekkel?

A válasz: igen.

Kártyajóslással feltett kérdés: megtörhető-e a reinkarnáció, és mi a kulcsa?

Valahogy úgy írta le, hogy mindenben, amit csinálok, figyeljek az apró részletekre, a precizitásra. A lényeg úgy hangzott, hogy a részletekben van a kulcs. Tehát bármivel foglalkozom, igyekezzem minél jobban kidolgozni, mindenben.

Megkérdeztem, ismerik-e a pontos jövőt, látják-e.

A válasz: nem, de a lehetséges kimeneteleket igen.

Megkérdeztem, igaz-e nagyjából, amit az Alien Interview című könyvben olvastam.

A válasz: igen.

Később utánanéztem, és megkérdeztem: igaz-e, hogy az emberi magzatok képesek „beszippantani” a lelkeket, illetve hogy vannak csapdázó rendszerek az élőlényekben; a Van Allen-sugárzási övet, a Napból érkező és a kozmikus sugárzást ki kell-e kerülnöm, illetve bizonyos fényt el kell-e kerülnöm, hogy kijussak; azonnal érzékelik-e, és telepatikus kapcsolatot akarnak-e létesíteni, ha meghalok; és hogy nagyjából tisztában vagyok-e vele, mit kell kikerülnöm egy későbbi kutatás után.

A válasz: igen, nagyjából ilyesmiről van szó.

A kérdés: ki tudok-e jutni a leírt elképzelés alapján.

A válasz: nem tudja, talán igen, talán nem.

A kérdés: előzőleg más bolygón vagy bolygókon éltem-e.

A válasz: nem, ezt nem hittem el (érezhető volt a válasz már a kérdés előtt mivel elfogult kérdés későbbi szellemidézés).

Ezen a bolygón fejlődtem-e ki más élőlényekből?

A válasz: igen, ezt sem egészen hittem el (érezhető volt a válasz már a kérdés előtt mivel elfogult kérdés későbbi szellemidézés).

Képes-e érzékelni, mit gondolok?

A válasz: igen.

Volt egy olyan üzenet is, mintha kérdés lett volna felém: én most itt vagyok ebben a családban, ebben a környezetben, mit gondolok, ez pontosan miért van. Valahogy úgy jött le, mintha valakik így intézték volna. Ezzel kapcsolatban szkeptikus voltam, nem tudtam hová tenni. Mintha valakik elintéztek volna valamit nekem, és mintha egyben arra is célozna, hogy valamilyen isten teremtette ezt a világot, ugyanakkor kíváncsi arra, én mit gondolok az egészről.

Én erre magamban a börtönbolygó-elméletet mondtam. Amit igazából már korábban is feltettem kérdésként magamban, és akár ki is írtam volna különböző módszerekkel, beleértve a netet is; egyeztetve jött is a válasz.

Ezeket a válaszokat kaptam, kísérletként próbáltam ki milyen eredményeket kapok, csak leírtam hátha valakinek segít. Senki konkrétat nem idéztem meg személyként.

Később fel is tettem magamban a kérdést, hogy ha ezt így lehet akkor ezt nagyhatalmak, evvel komolyabban sosem kísérleteztek és hasonlóak. A neten rengeteg buta dolgot találtam, de rengetek elgondolkoztató dolgot, főleg történelmi leletekben. Sajnos a rengeteg haszonleső, és a sok buta ember, és sok érdek az egész el van hiteltelenítve nem kicsit. Akit érdekel ez afféle a Philip-kísérlet volt, az írja le leginkább ezt.

Érdekességként még hozzátenném amikor volt a volt osztályfönököm temetése, aki éveken át nevelte az osztályt, nem valaki aki csak a leckét nyomta le. Munkahelyről, volt valami hogy a fél csoportot hazaengedték 2 napra, aztán a másikat utána felváltva, ez kivételes eset volt, és úgy engedtek el hogy el tudtam rá menni. Ők erről ott nem tudhattak, és kb ez hogy így össze jöjjön statisztikailag ez szinte lehetetlen.