Mi vár ránk halálunk után? Az üres feketeség mintha csak a szemünket csuknánk be? Vagy elhaggyuk a testünket, és a világ hatalmaságávval eggyé válunk? Esettleg a lélek egy örökös "élet"?

Képtelen vagyok elhinni azt, hogy élünk itt a földön, lejár az idő, és aztán vége, semmi tovább, kell lennie valaminek, már maga az Univerzum egy óriás titok.

Na igen, a születés elötti állapot is, lehetetlen emlékezni, még a lelkünk se létezett akkor, DE AKKOR KELL LENNIE LÉLEKNEK, MERT MINDENKI VALAKI.

Születés nélkül még az Univerzum se lehetne. Szóval elsőnek születtünk ez így nyílván való, ekkor születik meg a MI SAJÁT LELKÜNK, élünk, majd meghalunk, de ha már van lelkünk, tudatunk, emlékezetünk, érzelmeink, maga a lényünk, az már nem veszhet el.

Talán a születés elötti állapot, egy fajta hibernációs állapot, a lelkünk még úgy nevezett kikapcsolt állapotban van, még a földi pórhüvelyünk (testünk) ki nem alakúl, a lelkünk a test elött csak egy kis energia gömb, majd mi, azaz te, és én is, a testünkhöz formáltuk a lelkünket, persze ezt tudatlanúl, mert ez egy autómatizált folyamat, a beköltözés, és a lelkünk ebben a formábban haggya el a testét, és az anyagi világból, eltávozik, de visszatérhet, de az eseményeket nem befolyásolhatja. De adhat magáról jelet, és vigyázhat az emberekre.

Én nem hiszek abban, hogy csak puszta "gépek" volnánk.

Túlságossan is összetett a világunk, hogy csak ennyi lenne, nem vagy te sem csupán egy darab semmi a világban, te vagy te, nem a neved határozz meg, hanem a te lényed.