Akik a reinkarnációban hisztek, azok szerint ha valaki öngyilkos lesz, az a következő életében ember vagy állatként fog megszületni?

Nem hiszek az állatként történő reinkarnációban, semmi értelme nem lenne, hogyan fejlődjön akkor a lelke? Túl nagy a különbség. S miért kapna állati testet egy öngyilkos? Semmi értelme.

A második kérdésről fogalmam sincs, sajna a világképem elég kezdetleges, mivel bizonyos dolgokat nem lehet tudni. A reinkarnáció maga az egyetlen, ami mellett értelmezni tudom magamat s a világot, így azt elfogadom, de mindenféle részleteket nem tudok kidolgozni a semmiből.

A vaisnava filozófia (avagy a krisnások) szerint a halálod pillanatában az utolsó józan gondolatod lesz az, ami a legőszintébben kifejezi egész életed. Az definiálja, ki voltál, mit csináltál, mennyit értél. A következő életed, a lelked irányát az a vágyad fogja megszabni, amit ekkor érzel. Persze ez nem pillanatnyi gondolat, hanem az egész életed valamennyi vágyának, törekvésének a kulminációja, végső kifejeződése.

Ha ez az utolsó gondolatod Isten szeretetéről szól, az Ő teremtésének, a rendnek a szolgálatáról (bármilyen formában), akkor jó nagyot fogsz lépni felfelé a következő életedben. Akár egyenesen Krsna-Lokára is kerülhetsz, az isteni lelki bolygóra, ami tulajdonképpen a mennyország hindu megfelelője.

Ha földi dolgok kötnek le az utolsó pillanatodban, pl. arra gondolsz, mi lesz a házaddal, a kocsiddal, vagy fogják-e az emberek olvasni a könyvet, amit írtál, akkor olyan testbe kerülsz, ahol az ilyen vágyakat sokkal jobban meg tudod majd élni, az eredményeket élvezni. Ha ételre, italra gondolsz, akkor olyan lény leszel, amely többet, jobbat eszik, mint amire emberként képes voltál. Ha bűnöző, gyilkos voltál, és az az utolsó gondolatod, akkor olyan lény leszel, amely könnyen gyilkol és ez az élete.

Mindez nem feltétlenül határozza meg, hogy ember vagy állat leszel. A Föld csak egy a milliárdnyi lakott anyagi és lelki bolygó közül, és az itt található létformák csak nagyon-nagyon pici hányadát teszik ki a világegyetem intelligens és nem intelligens fajainak. A kettő között az a különbség vaisnava szemmel, hogy az előbbi fel tudja fogni Krsnát, azaz az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő céljait, az utóbbi nem. Az ember már fel tudja, de az is egy igen alacsony szintű létforma, hiszen durva anyagi testben él és az érzékszervei sokszor illúziókban tartják, azt hiszi, hogy ezzel a testtel azonos.

Ha az utolsó gondolatod az, hogy el akarod magad pusztítani, azaz szembeszegülsz az isteni akarattal és a teremtéssel, akkor nagyon mély és nagyon sötét helyen fogsz újjászületni. Ez jó eséllyel egy pokolbolygó lesz, elképzelhetetlenül borzalmas formában. Hiszen azt akartad, hogy minél jobban megtapasztald a halált, nem igaz? És nem vagy kíváncsi Istenre, tehát intelligenciát sem akarsz. Millió és millió halál után fogsz csak ismét fejlettebb formába jutni, ami még mindig nagyjából egy svábbogár szintjén lesz.

A másik kérdésedre is részben válaszoltam a fentiekben. Az újjászületésed alakja és helye attól függ, hogy a lelked milyen élményekre vágyik. Igen, születhetsz emberi embrióként (ha ezt olvasod, akkor valószínűleg pont ez történt veled), de a vágyak ennél bonyolultabb dolgokat is meghatároznak, például hogy fiú leszel-e vagy lány, európai vagy afrikai, gazdag vagy szegény, okos vagy hülye, egészséges vagy beteg. Igen, vannak olyan lelkek, akik kifejezetten mozgássérült etióp transzneműként akarnak leélni egy életet. Ez emberi, anyagi világbeli szemmel érthetetlen, hiszen nyilvánvalóan hátrányos lesz a dolog, de a léleknek az élet csak egy szemvillanás. Olyasmi ez neki, mint amikor poénból egy videójátékban létrehozol egy teljesen használhatatlan karaktert, és azon röhögsz, hogy csetlik-botlik.

Igen, lehet születni mesterségesen létrehozott embrióként, klónként vagy ilyesmiként is. A vaisnava filozófia szerint ugyanis a test úgy jön létre, hogy az anyagi világba vándorló lélek létrehozza maga körül azt, persze Krsna segítségével. Ha a vágyaid olyanok, akkor laboratóriumban született klónbárányt fogsz építeni magad köré, vagy broilercsirkét, vagy Szent István királyt.

Miért van mégis sok millió broilercsirke és csak egy Szent István? Mert a lélek keveset tud az anyagi világról, ez neki itt ugyanúgy nem ismerős terep, mint egy halnak a Nagykörút. Persze lehetnek halak, akik már régóta a Nagykörúton laknak, már ismerik a közlekedési lámpát, tudják, hol lehet jó gyrost venni, esetleg még kocsijuk is van. Na, hát ezért van kevés Szent István és sok csirke. A legtöbb hal ugyanis nemigen boldogul az aszfalton, ahogy a lelkek sem az anyagi világban.

Hare Krsna Hare Krsna Krsna Krsna Hare Hare

Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare

Nem fog állatként újjászületni, mert a lélek nem fejlődik visszafelé.

A halál után valamennyi időt a szellemi világban töltünk, majd ha szükséges, akkor újra megszületünk. Leggyakrabban a magzat 3-9 hónapos korában csatlakozik hozzá a lélek. Olvasd el Dr. Michael Newton Lelkünk útjai című könyvét, abban több esettanulmány van erről.

Ilyesmi a lényeg, előző. Nekem úgymond halálközeli élményemről van emlékem, ezen kívül pedig regressziós és egyéb módszerekkel újra éltem az intrauterin (embrionális és magzati) életem egyes részeit, és lefedi többek közt azt, amiről írtál.

Kérdező, nincsenek éles határok a fizikai világban, de amikor mégis annak tűnnek, illúzió. Gondolj csak a matematikai fraktálokra: minden leírható evvel, aminek a világban szerkezete van. Pl sose lehet pontosan megállítani egy sziget kerületét, mert minél közelebbről nézve méred, annál hosszabb lesz a mérés szerint, hiszen egyre finomabb részletek rajzolódnak ki. Igaz, a hiperbolához hasonlóan egy bizonyos értékhez tendál, mivel egyre kevesebb a növekmény , az egyre közelebbi kerületvizsgálat során.

Ezt azért írom, hogy lásd: vannak konkrét mérési eredmények is arra nézve, hogy a világ illuzórikus, nem objektív a fizikai világ, és érzékelésfüggő, érzékszerv függő. Az állatfajok egymáshoz képest is eltérően érzékelnek, az emberhez képest is.

Az idő mint olyan épp úgy végtelen féleképp megélhető, mint minden más. Pl amikor alszunk, akkor nem vagyunk a testünkben, de itt sincsenek éles határok, hanem "kijjebb-beljebb" kerülünk, de ezt inkább dimenzionálisan értsd, a 4-nél magasabb dimenziók súrolására utalok, és az azokba való átlépésre. Eleve az alvásnak eltérő szakaszai vannak, más és más dimenziókban vagyunk, és az időérzékelés is teljesen más, mint éberen.

Felébredéskor a testbe nyilván az éber állapot érzékelésére kell torzítania a tudatnak pl az álmokat ahhoz, hogy vissza tudjon emlékezni (egy részére).

Tehát igazából nem létezik olyan ténylegesen, hogy "előző" élet, "következő" élet.

Hanem egyetlen tudat/lélek van, az oszlik végtelen féleképpen illuzórikus "tudatokra", mely tudatok, személyiségek is pillanatról pillanatra változnak.

Nem olyan egyszerű kérdés tehát az se, hogy ki az az én, ki a te, ki az ő... Attól függ...

Persze nézőpont kérdése az is, hogy adott dolog inkább egyszerűbb, vagy inkább bonyolultabb. Pl a fraktálok elve rém egyszerű, de a következményei a végtelenféle összetett változatok, életformák, élettelen elemek is (hegyláncok, kavicsok, szigetek körvonalai stb)

Adott közegben persze jobb, ha igazodik a tudat, tehát ezért is hasznosak a fizikális ismeretek, tudományok is, ellenben baj van, ha abszolútnak hiszi azt a vizsgálódó ember, pl az akadémikus kutatók zöme ebbe a hibába esik (korlátolt materializmus).

Tehát eleve nem egészen jól tetted fel a kérdést. Ugyanis te vagy az összes lény, ember, állat - legbelül. A személyiségek viszont relatíve a felszínen vannak és folyton változnak.

A tudatok/lelkek is fraktálisan kapcsolódnak egymáshoz, egyetlen rendszert alkotva. Akkor mégis ki válik kivé a magasabb dimenziókban...? hiszen amikor meghal a tested, megint más dimenziókba kerülsz, akárcsak, amíg él a tested és alszol, vagy pl mielőtt elkezded látogatni az embrionális testedet.

NE AZ ÉRZÉKSZERVEIDBŐL indulj ki, amikor keresed a választ a kérdéseidre, mert épp úgy megtévedsz, mint az akadémikus korlátolt materialisták, akik féligazságokat kapnak (miközben beképzelten el vannak telve a "tudásukkal").

Nem mellesleg az akadémikusok nyakatekert módon tudnak csak választ kapni, de sokszor csak bizonytalanul, és féligazságokat. De van, amikor egész jó eredményre jutnak, pl kb száz éve megjelent Einstein munkásságát követően (az után) a kvantumfizika.

A kvantumfizika tételeinek lényege lefedi a távol-keleti filozófiákat (hinduizmus, de főleg a buddhizmus és taoizmus sok ezer éves tudományos tanításait).

(Az más kérdés, hogy ezek sajnos idővel vallásokká torzultak, de eredetileg filozófiák voltak mindösszesen.)

Még annyit, hogy nyilván a szavak világa elsősorban a hétköznapokra és a materializmusra , valamint bizonytalan fogalmakra alakultak ki, épp ezért félreérthetőek, amikor elvont dolgokat írunk körbe velük, Épp ezért kérek mindenkit, hogy "olvasson a sorok között" és NE sz szerint értse, amiket írok.

Maguk a szavak természete okozhat önellentmondást, amennyiben kellően elvont dolgok körülírására használjuk, épp ezért NEM feltétlen maga a szavakkal való kifejtés az önellentmondó.

Pl amikor a kérdezőre utalok, hogy "te", azt is relatíve tessék érteni. Az időhatározó szókat is, valamint a szám-személyt.

Emberből nem leszel állat.

Ha öngyilkos leszel, akkor onnan folytatod, ahol itt abbahagytad.. csak egy kicsit még rád is pakol...sz, magadra.

Rossz. Mivel... elmebéli hiányosság miatt teszed. Legalább is az esetek több mint 99.999%ában így van.

Általában a terhesség 2.-3. hónapos szakaszában történik az egyesülés, de nem biztos, hogy jól tudom, és lényegtelen.

a 2. válaszoló már leírt mindent amit tudni kell :)

Hare Krisna! :)