Nirvana utáni földi élet?

Sziasztok! Képzeljetek el egy most 25 éves férfit, aki én vagyok. A helyzet az, hogy filmeken, nintendón és xboxon fejlődtem 14 éves koromig, majd buliztam szinte minden hétvégén aztán jött a füvezős időszak, amit teljesen normálisnak gondoltam. Addig fajult ez az egész, amíg el nem kezdtem ragyogni látni az embereket és egy tökéletes állapotba nem kerültem, ahol minden értelmét nyerte. Ez volt a nirvana nekem. Láttam a lelki világot és mindenben a tökéletességet. Ezt az állapotot keresem azóta is és igazából semmi sem érdekel sajnos. Munkám fizikai, elvégzem. Fűről leálltam már évek óta, tudom, hogy az nem jó. Kockulni sem kockulok már. Csak dolgozom és itthon vagyok. Próbálom kifelé mutatni, hogy vidám vagyok, vagy ilyesmi, de viccen kívűl ha mosolygok, az arcizmaimnak az totál idegen érzés és 2 perc mosolygás után remeg az arcom. Kifejezéstelen az egész arcom. Társaságba voltam most céges vacsora miatt és akkor röhögök, amikor más is röhög. Okosnak gondolom magam, miközben tudom, hogy ez egyáltalán nem így van, mert megszólalni sem tudok, csak kérdezni. Egyszer gondoltam, írok egy könyvet, de egy oldalig jutottam el mert valójában 0 fantáziám van. Hobbim csak a foci volt és volt amikor futottam is néha de akkor is féltem, nehogy heroinos tűbe lépjek vagy összeessek közben. Egyszer egy étteremben azt hittem, hogy a pincér megmérgez engem, mert akkor ilyen remegős időszakom volt, pedig józan életű vagyok már és csak alkalmanként iszom. Szóval igen, én egy ilyen kifelé néző ember vagyok, aki csak van. Van félretett pénzem is, de foggalmam sincsen mire költsem el. Nem hallgatok zenét, mert valamiért unalmasnak érzem, nem olvasok híreket, mert unalmasnak érzem és szabályosan ellenáll a szervezetem ha információt akarok tölteni magamba. Mosatnában nagyon be is vagyok lassulva fizikálisan, darabosnak érzem a mozgásomat. Többször láttam már magam kívülről, és volt, hogy sötét köd vett körül.

Egy nap leforgása alatt körülbelül 100x képzelem el a halálomat és még ennyiszer jön be a gondolat maga.

Azt vettem észre, hogy az emberek nagyon sok összetett mondatot tudnak mondani és tök sokat tudnak beszélni. Többször úgy érzem magam, mintha az Így jártam anyátokkalt nézném élőben, vagy mintha ez az egész csak egy színház lenne.

Pszichológusnál jártam már, azt mondta, hogy ha ezzel a tudattal öngyilkos leszek akkor ezt viszem tovább következő életemre.

Valakinek van valamilyen elképzelése, hogy mégis mit kezdjek magammal ami értelmes és élvezetes munka után? Nyilván egyedül vagyok. Az sem érdekelne ha a világ legjobb nője mellettem lenne vagy kirúgnának vagy elsorvadnék. Az igazság az, hogy jó képűnek születtem ide, de mellette üres a fejem nagyon. Csajok szóba se jöhetnek, nemigazán tudnám lenyűgözni őket. Tudom, hogy a karmám miatt van ez, a sok rossz dolog miatt, ami a múltam része.

Hol kezdjem el az egészet? Hogy lehetek ember? És ami a legfontosabb ezt a lelki szúrást ellehet tüntetni? Egész életemben bennem van, végig szorongtam kiskoromtól kezdve a füvezésig. Mostmár szorongani sem szorongok, csak vagyok.

Amit tudni szeretnék, ti miben lelitek meg a boldogságot? Mit csináljak, hogy jó legyen? Pszichológu azt mondta, hogy a tudatom az szétvan szóródva és figyelemzavaros is vagyok és ha veszélyesnek érezném magam menjek pszichoterápiára. Anyámék azt hiszik skizofrén vagyok. Utánanéztem, minden igaz rám szinte de inkább csak buta vagyok és műveletlen.

A kérdésem az akkor, hogy mit tegyek, hogy jobb legyen nekem? Vagy mi ami érdekes a világban? Vagy mi az ami egy kis önbizalmat adhat? Ha a helyemben lennétek, mihez fognátok hozzá? Nagyon szépen köszönöm annak, aki válaszol.