A vámpirok tényleg létezhetnek!?

Sziasztok.

Egy történetet szeretnék elmesélni, ami velem tortént meg, bár még van 2 ezen kivül de én csak ezzel kapcsolatban szeretnék most beszélni.

Előre leszögezném hogy a vámpirok nincsenek válasz írói, és a te bolond vagy keres orvost, vagy hogy, tanulj meg írni kérem kiméljenek, egyszererun ez s kérdés nem hozzályuk szól.

De hogy előre válaszoljak nektek ezekre a kérdésekre!

Tisztában vagyok vele hogy bolond vagyok.

Az az elképzelésem az egész világról hogy én bizony egy bolondok házába vagyok bezárva eg, kényszerzubbonyba, és akár simán magamalá piszkítok, amiből semmit nem veszek észre mivel a tudatom mélyén élem meg a kitalált, kreált világot, amit mi valoságnak hívunk.

És a vallások is erre utalnak, vagy akár a tudomány, mint pl az illuzo, maya, matrix vagy az atomok amik kozott tobb a semmi mint a valami.

Aztán az hogy voltam pszichiátrián, mert már kezdtem besokalni attól hogy tul sok olyan dolgot láttam ami nem igazán fér bele az elfogad világképünkbe.

Megállapitása szerint nem volt ott semmi keresni valóm.

Utoljára meg az hogy sajnálom h nem írok helyesen, de sajnos az a helyzet hogy éppen telefonon írok, a másik meg hogy diszlexiás, és diszgráfiás vagyok, (olvasási nehézség, és írási nehézség) ami azért alakult ki mert balkezes voltam baba koromban, de át szoktattak a jobbra, de azért gondolom hogy van egy kettő aki ezt nem érti és inkább kár örvendő, de annak azért üzenem hogy attol még van érettségim meg 4 technikusi szakmám, plusz a sallang, szoval azért valahogy még megoldom a létet.

Na de neki is esnék. ( Nincs kizárva az sem hogy csak nagyo valoságosnak éltem meg az álmom és ezért van feltéve ez a kérdés)

Volt amikor a városban dolgoztam és eljott a napi rutinom, amikor is az egyik épületböl a másikba kellett mennem, és késöbb vissza.

Nem volt rossz idö ,talan alamikor korai, vagy késői nyár volt.

Valaki rövid valaki hosszu ruhába.

El is indultam nem volt késő, a nap még sütött, de ugye sok magas épület, nagy árnyékot vetett.

Az út egy irányu volt két oldalán járda.

Azon az oldalon amelyiken mentem volna 100-200 méterre egy mentő ált.

Minden gyalogos az út másik oldalán sétált.

Végül én is átmentem és láttam hogy, a mentőnél térdelnek vaki folott, de a meglepő az volt hogy tök feketében.

Nekem amugy nagyon jo a szemem de hiába fokuszáltam egyszerüen nem ugy ment ahogy szokott, és ez már számomra önmagában is gyanus lett, mert ez nem normális.

Mondhatnám azt is hogy a foldonkivuliek is hasonlot produkálnak hogy ne emlékezz mi tortént, hogy olyan legyen mint ha álmodtál volna.

Végül közel értem, de cdak néztem néztem és mire felfogtam hogy mit látok, a hideg kirázott.

A furcsa az volt hogy máso oda se tekintettek, és én hangosan fel is kérdeztem a járokelöket, hogy ti ezt nem látjátok?!

Erre nagyon furcsán el kezdtek engem nézni, és rémisztő módon vigyorogtak rám.

Amit a mentő auto mellett láttam az egy fekvő ember volt, vértócsával.

Mellette térdelt egy fekete hosszu fülü lény ami harapta a torkát.

Bár nem volt egyszerü tidztán látnom mi történik, de sikerült, és ez után tettem fel a kérdést.

Ez után viszont már csak pár méter várt rám és jött a kereszteződés aminél el kellett fordulnom, és hát bevallom hogy ezt már pánikolva , mint aki az életéért futna tettem meg.

Viszs visza néztem, és ez a lény bár lehet hogy egy másik nézett végig a sarokrol ahogy egyre jobban távolodtam.

Kb meg tettem 400 métert be mentem sz épületbe, be a liftbe, es folyton csak gondolkodtam ezen az egészen.

L3het hog, halucinálok, ezt ndm hiszem el, pedig már semmin nem lepödtem volna meg, még ha E.T.-t láttam volna akkor sem, de ez már több a soknál, és még ki is találtam hogy valami más uton kéne visza mennem, amivel az a baj hog, akkor is ugyan azon a sarkon méne el haladnom.

Viszont mire fel értem a liftel, és szóba elegyedtem, másokkal, már nem is emlékeztem semmire.

Lehet hogy csak a sokk hatása miatt, de amug, se mondtam volna másoknak.

Végül el intéztem amiért mentem és el kezdtem vissza indúlni.

Utközben teljes jó kedvel mentem teljesen tudatlsnul, viszont ahogy a kereszteződéshez értem rögtön edzembe jutott minden.

El is kezdtem pánikolni és nem akartam le fordulni hanem helyette egyenesen tovább menni majd a következő párhuzamos utcán kerülni, de nem volt rá lehetőség.

Újra mosolygó embereket láttam ami elég zavaró volt.

Es ahogy mentem volna tovább a velem szembe jövő is vigyorgott.

El kerülhetettrülhetetlen volt a találkozás és a járda is keskeny volt.

Ahogy mellém ért nyakon is harapott.

Én persze rögtön el is ájultam és a földra rogytam közben.

Késöbb magamhoz tértem, nem volt semmi nyom se rajtam se a földön és embereket se nagyon láttam, autók sem közlekedtek, pedig egy forgalmas környékröl van szó.

1.5 óra telt el ugy hogy feküdtem a járdán anélkül hogy bárki probált volna magamhoz tériteni.

Végül visza mentem a munkahelyemre és persze kérdezték hogy még is mit cdináltam eddig de ugye nem akartam mondani, hejette azt hazudtam hogy el beszélgettem az idöt.

Ha álom is volt akkor reggeltöl elalvásig tartott.

Igazábol mi van ha tényleg vámpirok voltak, és ez csak azért volt mert be vettek volna?

Érezzem magam megtisztelve hogy meg mutatták magukat nekem?

Ti mit gondoltok?