Hogy lehet megkülönböztetni egy szellemi entitás hatását a közönséges pszichés változásoktól?

Elég nehéz. Valamennyire ismerni kell hozzá a psziché működését, és rendelkezni kell annyi önismerettel, hogy kizárásokkal az összes lehetőségen végig tudj menni. Emellett egy szellem hatása nem maradandó, a pszichés változás viszont általában megmarad, ha bekövetkezett, még ha éppen nem is mutatkozik a felszínen.

Biztos egyszerűbb annak, aki tényleg látja, vagy más műdon észleli a szellemi természetű dolgokat, de ez sem épp gyakori adottság/képesség.

"Biztos egyszerűbb annak, aki tényleg látja, vagy más műdon észleli a szellemi természetű dolgokat, de ez sem épp gyakori adottság/képesség." Mindenkiben ott va vmekkora tehetség, mint pl. a zenéhez. Csak kevesen foglalkoznak azzal, hogy a tehetséget képességé fejlesszék.

Érzékeléssel határozottan egyszerűbb megkülönböztetni a viselkedések többféle közvetlen okát.

2.,Az alapvető lehetőség majdnem mindenkiben megvan, ez igaz, de nagy különbség van a befektetett idő, és energia terén, amit az egyik, vagy másik embernek a használatba vételre kell fordítania. Nem csak a nyitottság, hit, és hasonlók játszanak szerepet, hanem az alaptermészet, és még a szervi adottságok is. Noha az érzékelés tárgya nem anyagi természetű, az érzékelőnek van anyagi természete, az agy, és az abba beidegződő érzékszervek, azok dominanciája, és hasonlók erősen befolyásolják az egyén eredendő adottságát az észlelésre. Meg azt, hogy milyen formában fog az észlelés mutatkozni. Például nem mindenkiben ébred fel a vizuális észlelés képessége még akkor sem, ha amúgy már pontosan észlelik maguk körül a szellemi jelenségeket.

Ezért nem tehetségnek nevezném a dolgot, hanem adottságnak. A tehetség mindig valami kimagaslóra utal, ami jobb, mint más adottságok, vagy jobb, mint mások hasonló adottsága.

Amikor olyan állapotban vagy, amit már a legrosszabb pszichés hatás SEM tud okozni.

Amikor érzed, hogy ez már valamilyen földöntúli, akár alvilági erő.

Illetve olyan események, amiket az élet nem tud produkálni, csak valamilyen külső nagyon negatív behatás...

És ezt úgy mondom, hogy volt már szorongás és depresszió miatt deperszonalizációm és panikrohamom, de amikor bejött a külső negatív behatás, az más volt, még 100x sötétebb, nem emberi állapot.

5, tudnál ilyen állapotra példákat mondani?

Mert az, hogy mégrosszabb meg nem emberi az.. hát nem túl megfogható, a depresszió, kényszerbetegség, szuicid gondolatok, mindenféle skizoid helyzetek érthetőek.

Megjegyzem, ismerünk olyan sorozatgyilkost aki azt állította, hogy démoni hangokat hall, volt hogy úgy ölt, hogy szétharapta egy ember acát... aztán később egyértelműen meghatározható volt, hogy pszichés zavara van, látszott az agyában az eltérés.

Nagyon szívesen mondanék, az a baj hogy aki nem volt ilyen állapotban, nem tudom hogy te voltál-e, az úgysem fogja tudni hogy ez milyen. Eleve a depressziót nem lehet elmagyarázni, akkor sem hogyha “csak” az van, és nincs mellette más betegség...

A lényeg, hogy nagyon régóta kezeletlen mentális gondjaim voltak már, sokáig nem is tudtam hogy vannak, csak szenvedtem és együtt éltem velük, de eljött egy pont, amikor egyrészt már történt olyan dolog, ami egyértelműen nem életszerű, túl sok minden jött össze egyszerre, másrészt elkezdtem rendkívül furán érezni magam... Abszolút túlmutat a Deperszonalizáción, pedig ha valaki azt először éli át, akkor tuti hogy arra is azt fogja mondani, hogy ez nem emberi és hogy biztos hogy megbolondult. De én tudok különbséget tenni aközött amikor mentálisan vagyok nagyon rosszul, meg aközött hogy már valamilyen külső negatív behatás ér.

Hát bocs, de ez nem tűnik meggyőzőnek.

Egy pszichés betegséget az átélője kb soha nem tud korrekt módon diagnosztizálni, mert a szubjektív hatások befolyásolják.

A legjob bpélda pont a depresszió. A depressziósnak hiába mondod, hogy láthatóan rosszul van, változtasson, vagy akár kérjen segítséget stb, meg fogja magyarázni, hogy nincs kedve, ez így csak átmeneti, majd később talán, vagy eleve hülyeség amit mondasz, minden tök okés, csak most kicsit szomorkásabb időszaka van stb....

Ez így amit leírtál kb a Lovecraft féle horrornak illik be. Annyira szörnyű dolgok és teremtmények jelennek meg, hogy egyszerűen megfogalmazhatatlan. Kár, hogy könyvet írta csávó, így kb ennyiben ki is merült a lények leírása:D

És mégis miről kellene hogy meggyőzzelek?

Én nem tiltakoztam, hogy nincsen semmi bajom, hanem nem tudtam hogy mi ez... honnan is kellet volna tudtam amikor elkezdődött?

Egyszerűen csak hozzászoktam meg szinte gyerekként, majd érett felnőttként elkezdtem olvasni a témában és akkor jöttem rá hogy mennyire súlyosan érintenek mentális betegségek...

És éreztem a változást, amikor már nem a betegség miatt érzem magam rosszul, hanem abszolút horrorisztikusan... azért is fordultam az ezoteria felé is.

9, én értelek, de lényegében nem tudod megválaszolni a kérdést.

A kérdés az, hogy hogy lehet megkülönböztetni. És te annyit tudsz mondani, hogy neked feltűnt a különbség, de azt nem tudod megosztani hogy mi alapján tudod megkülönböztetni.

Innentől kezdve semmivel sem vaguynk előrébb.