Halálközeli élmények, a halott rokonok honnan tudják, hogy a "haldokló" szívrohamot kapott, és köszönteni kéne őt? Főleg ha a túlvilágon nincsen "idő"...

Úgy van kitalálva nagyon nyugodt állapotba kerüljél, mindent megjelenítenek neked hogy a gyanakvásod eloszlassák, hamis hazug ígéretek, átverések. Majd ha sikeresen begyűjtöttek, utána visszaküldenek akaratod ellenére, jön az amnézia és ezt akárhányszor eltudják játszani.

Nem kell attól félned hogy 1 évet akár kihúzol ott. Haláluk után igen gyorsan visszakerülnek ide a lelkek.

Mi az, hogy "köszönteni kéne őt"? Mi köze ennek a túlvilági időhöz? Kicsit zavarosan fogalmazol.

Egyesek állítják, hogy ő távolról érezte a rokona halálának időpontját, ami ugyebár fizikailag nem lehetséges.

Ezek hasonló kognitív torzítások, mint például a tudományosan kutatott Déjà vu érzése. Utólag bemagyaráznak maguknak dolgokat az emberek, ez az agyműködés evolúciós adottságaihoz tartozik. Pontosabban egy AI-válasszal tudom kifejteni, amit némileg szerkesztettem is.

Nem szívesen tolakszom ilyen hosszabb szöveggel, de legutóbb azt az útmutatást kaptam, hogy inkább másoljam be az egész tartalmat, ne csak linkeljek. Itt a realista magyarázat:

------------------------

A tudomány jelenlegi állása szerint több tényező együttes hatása állhat a jelenség hátterében:

1. Kognitív torzítások, elfogultság, utólagos bölcselkedés, kombinálás (Hindsight Bias)

A leggyakoribb tudományos magyarázat az úgynevezett „utólagos bölcselkedés”. Az emberi agy hajlamos a múltbeli eseményeket úgy átértékelni, hogy azok illeszkedjenek a jelenhez. Ha valaki szorong egy beteg rokon miatt, naponta többször is eszébe juthat a halál lehetősége. Amikor a halál ténylegesen bekövetkezik, az agy kiemeli azt az egyetlen pillanatot, amikor az illető éppen „rosszat sejtett”, és elfelejti azt a többi száz alkalmat, amikor a sejtés nem igazolódott be.

2. Szinkronicitás és szelektív emlékezet

A statisztikai valószínűség elve alapján, amely embernek szoros kapcsolata van egy haldokló egy rokonnal, könnyen előfordulhat, hogy valamelyik szorongásos rohama vagy egy hirtelen ébredés véletlenül egybeessen a halál időpontjával.

A „megerősítési torzítás” (confirmation bias) miatt az ilyen egybeeséseket jelentőségteljesnek könyveljük el, míg a „téves riasztásokat” egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk.

3. Szubliminális észlelés és biológiai ritmusok

Sok esetben a hozzátartozó tudat alatt észleli a haldokló állapotának romlását (például a légzés megváltozását, a hangszín kopását az utolsó telefonbeszélgetésnél). Ezek az információk nem tudatosulnak azonnal, de feszültséget keltenek, amely a halál beálltakor „megérzésként” tör felszínre.

4. Kötődési elmélet és neurobiológia

A szoros érzelmi kötelékben élők (például anya és gyermek, vagy évtizedek óta együtt élő házastársak) biológiai ritmusai gyakran összehangolódnak (fiziológiai szinkronizáció). Bár a távolsági „érzékelésre” nincs közvetlen fizikai bizonyíték, a krónikus stressz és a szimpatikus idegrendszer felfokozott állapota a gyászolóban olyan testi tüneteket (szívdobogás, légszomj) produkálhat, amelyeket utólag a halál pillanatához köt.