Ébredés utáni megmagyarázhatatlan vágásnyomok, hegek, sebesedések foltokban vagy egy csíkban, vonalban mitől lehetnek?

mozogni forgolódni te is szoktál mint ahogy tudtommal mindenki más. Ha valami irritáció ér vakaródzol. lehet "éles" tárgy az ágyon vagy közelében a körmödön kívül akár papír is. (az nekem mondjuk kegyetlenül viszket ha megsérti a bőrfelszínt)

most már éledeznek a bogarak is hangya, pók, szúnyog stb. amik csíphetnek ismételten elősegítve a vakaródzást.

Nemtom a rémálmokhoz lehet-e köze, de annak a lehetőségét sem zárom ki, hogy azok hatására is felléphetnek ilyen tudatalan önkínzások.

Legutóbb alvásparalízised azaz alvási bénulásod lehetett. nekem is volt de az a figyelővel, vagy a nagyival. (az enyém A+, úgyhogy ehhez semmi köze)

"Az alvási bénulás (más néven alvási paralízis vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül egy izmát sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás), vagy testen kívüli élmény." / [link] /

Hát, ha tudományosan közelítjük meg a dolgot, akkor az előttem szólónak van igaza az álomparalízist illetően. Az agy egy komplex kis szerkezet, ezért amikor bekövetkezik a bénulás, feltehetőleg valamit párosít ehhez a dologhoz, így vetít képet a kis szürke lényekről, vagy gonosz boszorkányokról, amit képes tudat alól előásni, vagy spontán kreálni. Ez olyan, hogy bizonyos képekhez hangot kreál az agy. Van is erre egy gif, ahol egy bazinagy villanypózna ugrókötelezik, és akarva-akaratlan hallod a dübbenést, ahogy földet ér. Nos, valami ilyesmi mehet végbe a paralízisnél, csak ott az érzéshez párosít egy "fantom" képet.

Viszont, a karmolások tőlem sem állnak távol. Évekkel ezelőtt amikor felkeltem olyan helyeken is össze voltam karmolva, ahová el sem érnék. Nyakamtól a derekamig úgy néztem ki, mint akit össze-vissza szabdaltak, és anyámék is értetlenül álltak a dolog előtt, amikor megláttak. Amikor gyógyultak a karmolások, iszonyatosan viszketett némelyik. Szabályosan olyan piros voltam, mintha leégtem volna a napon, de mindez kora tavasszal történt, és nem is sűrűn járkáltam akkoriban nappal.

Utána is előfordult velem jó párszor, de nem figyeltem oda rá bizonyos okokból.

Abban biztos vagyok amúgy, hogy minden legendának, és történetnek megvan a valóságalapja. Legyen az szellemvilág, vagy istenek, vagy ufók, abban is biztos vagyok, hogy létezik jóval nagyobb az embernél. Próbálok objektív szemlélője lenni a világnak, és a benne történő dolgoknak, mert bár nagyon sok mindenre magyarázatot ad a tudomány, az nem jelenti azt viszont, hogy mindent meg lehet azzal magyarázni. Például azt sem, hogy aki áttétes rákos volt, autóbaleset érte, újraélesztették, és a daganatok elkezdtek zsugorodni, végül meggyógyult az a beteg, akinek pár hónapja volt hátra.