Más is érzett már így?

Igazából ez egy nagyon sokrétű dolog, ismerni kellene a konkrét szituációt ahhoz, hogy el tudjuk dönteni te reagálod-e túl.

De egyrészt igen, a felnőtt élet és kapcsolat ilyen. El kell tudni azt fogadni, hogy nem lehet mindig csak egymással foglalkozni, kötelességeitek vannak, dolgozni muszáj. Meg kell békélni azzal, hogy lesznek napok vagy hetek amikor fontos dolgaitok vannak, amikor nincs idő meg energia folyamatosan egymással törődni.

Viszont másrészt meg kell tanulni munkától és kötelességektől függetlenül energiát fektetni a kapcsolatba és nem elhanyagolni. Sajnos ez nagyon sok embernek nem megy, nem is tudják megérteni ennek a fontosságát, nem érzik a súlyát annak, hogy milyen rossz hatással van a kapcsolatra ha csak beájultok egymás mellé vagy punnyadtok a TV előtt. Ezt nyilván neked kell mérlegelni, hogy a párod tud-e elég munkát fektetni a kapcsolatba.

Szóval számolni kell a változásokkal persze, de ettől függetlenül nem normális, ha a párod egyáltalán nem törődik veled csak mert dolgozik. Aki valóban szereti a párját az meg fogja találni a módokat arra, hogy foglalkozzon vele a legrosszabb napjain is. Hogyha a párodban nincs meg ez a fajta elköteleződés és "küzdés" a kapcsolatért akkor nem sok értelme van.