Miért van szerintetek az (vagy így van-e egyáltalán), hogy ha egy nőt megkérdezel párkapcsolati, szerelmi témákban, annak mindig pont az ellenkezője az igaz?

Az alábbiakban hozok pár példát, és szeretném kiemelni, hogy ezek elsősorban a saját és környezetem tapasztalatain alapulnak, nem húzható rá az összes nőre, és a jelenlévők/olvasók egyébként is kivételek. :) Próbáljátok kicsit viccesen felfogni, nem berágni rá azonnal.

- Kérdés: Milyen számodra az ideális férfi?

- Nő: Kedves, határozott, hűséges, nagyon szeret engem és nem érdekel a pénze.

- Nő (valóság): Kevésbé érdekel, hogy kedves-e vagy szeret engem, sokkal inkább az, hogy a többi nő mennyire találja vonzónak. Tehát az sem nem baj, ha nem hűséges, csak csinálja titokban. A pénze önmagában nem érdekel, de a státusza, befolyása igen, és hogy mennyire részesülök én az őt övező tiszteletből.

- Kérdés: Hogyan közelítsen hozzád egy férfi?

- Nő: Legyen udvarias, nevettessen meg, ne unatkozzak mellette, járjon egyfolytában a kedvemben és fogja fel elsőre, hogy a nem az márpedig nem.

- Nő (valóság): Kimondatlanul éreztesse velem azt, hogy sok nő közül válogathat, hazudjon nekem arról, hogy én vagyok neki az egyetlen, tűnjön el hónapokra, majd ismét kerüljön elő, hogy soha ne tudjam kiszámítani, hogy hányadán állok most vele. Tudja azt, hogy nálam a nem valójában egy szenvedélytől fűtött igen.

- Kérdés: Miért lett vége a kapcsolatnak?

- Nő: Elmúlt a szenvedély, nem ő volt az igazi és soha nem is volt igazán jó ez az egész. Nem is értem, miért maradtam vele ennyi időn át.

- Nő (valóság): Mindvégig jó volt a kapcsolat, de rájöttem, hogy a páromnál jobb partyt is találok magamnak, ebből a kapcsolatból mindent kivettem már, ami benne volt (pénz, lehetőségek, gyerek).