Ti szoktatok másra gondolni annak ellenére, hogy van párotok?

szerintem minden létező embernek tetszenek külsőre mások is... nincs olyan akinek nem.

Csak attól függ mi van mögötte. Ha otthon a pároddal kölcsönös a szeretet a vonzódás, jó a szexuális életetek és gyönyörű vagy jóképű számodra akkor nincs problem.

Az exemre néha gondolok, hogy mekkora egy érzelmileg sivár nyomorék volt a páromhoz képest és milyen gáz lett volna, ha össze is házasodunk.

Egyébként eleve nem kerülök olyan helyzetbe senkivel, hogy felkeltse az érdeklődésem. Munkahelyre dolgozni járok, kedves vagyok az emberekkel, de távolságtartó, a barátaim okkal a barátaim, tőlük soha nem akartam semmit, az évfolyamtársaimmal csak projektfeladatokon dolgoztunk meg legfeljebb egy sör mellett szakmáztunk... És ha bármi kacérkodást érzek máson, akkor inkább elfordulok és automatikusan tartom a távot, talán kicsit csalódom is benne, hogy ilyeneket csinál úgy, hogy tudja, hogy van párom. Tképp a páromat veszi semmibe és ez kicsit felkavarja a gyomrom inkább. Szóval nem, nem igazán szoktam másokra gondolni, mert az ilyen helyzetekben eleve nem úgy veszek részt, hogy juj, én most más férfiakkal találkozom kacérkodni. Nem is engedek meg ilyen randiszituációkat, hogy kettesben valakivel szórakozzak kedvtelésből. Esélyem sincs arra, hogy valaki megmozgassa a fantáziám.

Én személy szerint megcsalásnak érzem máson fantáziálni, ezért ha úgy jutna eszembe valaki, hogy nem éreznék automatikusan bűntudatot a gondolattól is és nem töltene el inkább undorral, mint kellemes érzéssel, lehet, hogy elkezdenék vizsgálódni a kapcsolatomban. Lehet, hogy ez másoknak nem nagy szó, de ismerem magam és ha ilyeneken fantáziálok, ott szar van a palacsintában már részemről.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne ismerném el, ha valaki jól néz ki. Hetero nőként nőket is elismerek szépnek, megnézem az alakjukat, ha úgy van, hogy jólesik rájuk nézni, de kifejezetten fantáziálgatni meg vonzódni annyira alja dolog. És nem is normális a szememben.

Mondjuk én mikor monogámiára jelentkeztem, tudtam, mit jelent a szó és azt is, hogy kompatibilis velem, ezért nem esik nehezemre eszerint élni. Sok ember viszont úgy csinálja ezt, hogy csak szimplán nincs vér a pucájában elismerni, hogy nem való neki és nyitott kapcsolatban élni... Magukra vessenek, ezt tudom csak mondani.

Minden nap eszembe jut valaki a múltból, aki talán nem is volt igazi létező személy... legalábbis túl szép volt, hogy igaz legyen. Biztos halucináltam.

Még jó, hogy senki sem hallja a gondolataim, meglepő dolgok derülnének ki....