Milyenek szerintetek manapság egy átlagos kinézetű (tehát nem bomba! ) huszonéves nő anyagi igényei?

Életkortól függ. 20 évesen elég volt, hogy nem nekem kellett mindent fizetni. Akkoriban én is a szüleim pénzével gazdálkodtam csak. 25-ön túl, 30 felé már szeretném látni, hogy letett az illető valamit az asztalra. Ha nem is házat, de valami csíráját az önálló életnek és karriernek. Én is képes voltam rá, hozzám illőt szeretnék.

Részemről elég, ha tudja tartani a tempót és tudunk felesben fizetni programokat, nyaralásokat, számlákat ha úgy van, stb. Szóval ne akadályozzon a szegénysége abban, amit egyedül is gond nélkül tudok finanszírozni és partnert keresek benne. Ellátnia nem kell. Az egyéni költségeimet megoldom, "nagylány" vagyok.

Azért a "huszonéves" nem egy-két év...

Húszas éveim elején egyetemista voltam. Volt akkora mákom, hogy a szüleim alám toltak egy lakást, bár akkor még tesómmal közösen laktunk benne. Ösztöndíjból meg ilyen-olyan pénzből volt némi megtakarításom, de nem egetrengető összeg, nagyrészt a szüleim fedezték a kiadásaim. A partneremtől se vártam akkor többet.

Most majdnem 30 vagyok (de még húszas!:D), a párom idősebb 7 évvel. Mivel nekem van lakásom, ha hajlandó költözni, akkor engem nem zavar, ha neki nincs. Az autó nagy előny (pláne, ha vezetni is szeret), de nem elvárás. Viszont egy normális munkahely, annyi megtakarítás, hogy pár év múlva KÖZÖSEN tudjunk kezdeni vele valamit, az azért igényem. Tudjon bánni a pénzzel, akármennyit is keres, lehetőleg ne verje el az utolsó forintig. Tudjunk közösen tervezni, mivel onnantól, hogy összeköltözünk és komolyan gondoljuk, már úgy se nagyon lesz "enyém" meg "tiéd". Kellene majd nagyobb lakás, mert a mostani épp csak egy fiatal párnak elég, gyerek semmiképp nem férne, de nem várom, hogy azt a férfi biztosítsa, majd közösen gyűjtünk.