Fontos vagyok neki vagy nem? Voltatok már ilyen helyzetben?

Van egy régi barátom, aki mindig is jelét adta, hogy többet szeretne, de én nem éreztem azt, hogy szerelmes vagyok (de tetszett), így nem mentem bele. Amit megbántam, mert szerintem kialakulhatott volna. Eltelt egy kis idő (pár év, de közben is beszéltünk), újra elhívott találkozni, örültem neki nagyon, jól éreztük magunkat. Találkoztunk többször is, csókolóztunk, jelét adtam, hogy érdekel.

Igazából már nagyon is, totál oda vagyok érte.

De valahogy nem jutunk egyről a kettőre.

Amit ő mondd: Tudom mit szeretne tőlem, de nem akar tolakodni, mert nem érzi biztosra, hogy én akarom őt.

Ahogy én érzem: Nagyon is akarom őt, de nem merem kifejezni, mert nem érzem rajta, hogy igazán akarná.

Néhány példa:

Mikor találkozunk van, hogy csak az arcomra ad puszit, máskor viszont megcsókol egyből.

Van amikor több órán át úgy beszélgetünk, hogy hozzám sem ér, máskor viszont folyamatosan simogat, ölelget.

Én sosem közeledek hozzá magamtól, inkább arra reagálok, amit ő tesz. Biztos, hogy itt rontom el, de valahogy az eddigi barátaimnál sokkal jobban éreztem, hogy akarnak, mondjuk ők olyan típusuak voltak akik "ajtóstól rontanak a házba" :D ezért nem merek közeledni.

Lehet, hogy ő tényleg nem akar csak tolakodó lenni?