Ez miért van? Másoknak is van ilyen?

Most koronavírus idején nem találkozok a párommal, ez így lett megbeszélve. Így is marad, mert így tartom biztonságosnak, a szüleimmel lakok, akiket meg akarok óvni, egyikőjük különösen veszélyeztetett. Egyébként sem vagyok jól mostanában, már két hete szóval nem hiányzik nekem a felelőtlen járkálás. Másokkal se találkozok, nem is megyek sehova és a párom se megy sehova, csak boltba szóval senki mással se találkozik, otthonról dolgozik. Mióta nem látom, azóta néha ingerült vagyok vele és kiemelem a negatív tulajdonságait, például amúgy sem mindig könnyű összeegyeztetni programokat, amúgy is van probléma amin átlendülünk mert még most nem megoldható, csak később (anyagi háttér, családi háttér kérdése). Viszont most zavar, hogy még annyiszor se látom, mint máskor. Idegesít, hogy nem mehetünk a szokásos helyekre, ahova járunk ketten. Meg nekem amúgy is megvan a magam baja, annál inkább hiányozna például egy együtt töltött fél nap a városban vagy akár egy kirándulás valamerre de ez egy darabig ki van zárva. Mivel ezek zavarnak, ezért ingerültebb vagyok vele. Meg az is idegesítő néha, hogy mivel megírjuk/elmondjuk egymásnak mit csinálunk aznap vagy hogy telt a nap, ezért mivel nem találkozunk, nyilván csak olyan dolgokat csinálunk, amihez nem szükséges a másik. Ebben a helyzetben ez a természetes, nekem mégis olyan érzést okoz, hogy "mindenre van lehetőség, csak egymásra nem". Szóval a saját problémáim, a bezártság, az, hogy hiányzik a párom, meg neki is az ő problémái, amiket mond, ezek így összeadódnak és ingerült vagyok néha.

Tudom, hogy ha jobban el tudnánk menni valahova együtt, akkor másabb lenne.

Ez normális, hogy így reagálok a hiányára meg a problémákra vagy hisztis vagyok?

Amúgy ő is ingerültebb mostanában, régen nem volt ilyen, elmondása szerint nemcsak velem ilyen, hanem a szüleivel is.