Volt egy tanár, akit mély szerelemmel szerettem, ennek már 10 éve, nem tudok választ adni magamnak, miért nem tudom őt elfelejteni? Már férjnél vagyok, és a férjem nagyon hasonlít a tanárra.

Ez semmi misztikus. Nekem néha a portás bácsi jelenik meg álmaiban, vagy ugrik be néha, és ő eléggé pedofil hajlamú volt (ölelgetett, simogatott, bizalmasopdott). És bár durva atrocitás nem ért (mert kerültem mint a leprást) mégis ott van olykor a fejemben.

A tanárod meghatározó személy volt az életedben ott lesz veled mindig.

Én is ezt mondom, hogy ezekben a tragikus időkben ő volt egy támasz neked, teljesen érthető, hogy ilyen mély nyomot hagyott benned.

Én is azt mondanám, hogy egy köszönet erejéig keresd meg, de ha még facebookja sincs úgy nehéz lesz és talán a férjednek se esne jól.

"nehéz időszakom volt" [...] "de ő ott volt, támogatott"

Szereted őt (ha csak barátilag is, mint embert, tehát ő fontos neked.; meg jelentős szerepe is volt még pluszban azontul , hogy beleszerettél; mert támogatott. És itt a támogatott a kulcsszó; sokat jelentett még ez is pluszban neked.

Szomorú egy élet a tiéd, de remélem most már minden jobb lesz.

Te szerethetted mély szerelemmel, mi meg ott vagyunk mindenkinek, aki bajban van.

Én egyetemen tanítok, de még ott is rengeteg fiú, lány problémájának megoldásához kellek.

De ennek nincs köze a szerelemhez.

Van face profilja, ha jól értem, jelöld be, vagy írjál neki valami köszönetet, hátha egyszer elolvassa.

Vigyázz a családodra!