Egy monogám kapcsolat szerintetek inkább alapul önzésen, mint egy nyitott?

A monogámia egy szövetség. Aki számára természetesek a vele járó íratlan szabályok, annak sok előnnyel jár és ha erre partnert talál, annyira egy helyre összpontosul az energia, hogy a kizárólagosság miatt mindent képesek egymásnak megadni önzetlenül és helytállni benne. Én sosem éreztem a kísértést egy kapcsolatban sem és nem volt bennem birtoklási vágy sem. Egyszerűen tök természetes volt, hogy a párom nem csinál olyan dolgokat velem, amit én sem tenném vele, mert nem érzem helyesnek. Sosem azért tartottam a hűséget, mert jaj, ki leszek rúgva, hanem mert nekem égne a pofám, ha valaki azon csámcsogna, hogy na, xy nem bír magával, viszket neki, mint a qrvaélet és azzal tölti a szabadidejét értelmes dolgok helyett, hogy másokat hajkurászik ahelyett, hogy abba fektetne energiát, ami ott van már neki. Én ezt nem vállalom, sem azt, hogy a másik úgy érezze, hogy egy nálam biztosabb támaszt kell keresnie, mert én hamar ráakadok valakire, aki miatt cserben hagyom vagy hátrébb tolom azon a bizonyos listán. És ez fordítva is ugyanúgy van (sokszor beszélgettünk erről).

Nekem olyan érzés a nem monogám kapcsolat, mint összezabálni mindent. Egyszerűen nem segíti a jövőmet, úgy érzem, hogy nem élem megfelelően az életem, hogy pazarlom az erőforrásaimat és nem jutok így előre. Elnehezít és szétfeszít az érzés. Nem úgy, mint egy egészséges étrendet követve, jó fűszerezéssel és a bele illő nassolással.

A monogámiában nem a birtoklás a nyomasztó, hanem ha valaki nem tartja a szavát. Hogy lehet így valakiben bízni? Hogy lehet így családot alapítani, hogy lehet így a közös vagyont jókedvűen neki szánni, ha azt a pénzt, amiben benne van az én munkám is, egy olyan emberre költi, akivel a hátam mögött foglalkozik és aki nekem senkim, mitöbb, valószínűleg az a célja, hogy engem innen eltakarítson? Tulajdonképpen arról van szó, hogy finanszírozd a másikat érzelmileg és anyagilag, amíg másokkal foglalkozik és neked nem adja azt vissza, amit te adnál neki. A kölcsönösséget elvárni nem önzőség szerintem. Inkább korrektség.

Ha valaha is tudnék nyitott kapcsolatban élni, sokkal kevesebbet tennék bele. Egyrészt, mert kellene másra is, hiszen nekem is lenne valakim. Másrészt jobban úgy érezném, hogy csak magamra számíthatok, ergo magamnak tennék félre és egyedül építkeznék, mert az ágyasaival együtt befogadni és tutujgatni nincs elég pénzem és az már egyébként is hárem, más esetben meg csak kidobnám a pénzt, az energiát és az életemet rajta keresztül idegen senkikre.

Szerintem inkább ez az önzetlen. Aki sok embert akar megragadni, az igazán senkinek sem ad. És úgy érezhetik a többiek, hogy csak elvesz belőlük és amint felelősséget kellene vállalni értük, egy másik emberhez fordul. Ezt a nyitott kapcsolatra mondom. A hűtlenség meg a pure rosszindulat és önzőség.

Engem kifejezetten taszit a gondolat. Minek legyen valakivel nyitott kapcsolatban, ha amugy barkivel szexelhetek? Egyreszt. Masreszt meg egy ido utan, legalabbis en, megubja, hogy mindig massal kelljen lefekudni, keresgelni es egy nyitott kapcsolatban nem lenne mindig itt a parod. Illetve, akkor masoknak is olyan szepeket mond, mint nekem? Meg a tenyerukon hordozza oket ugyan ugy? Akkor mi ertelme van annak, ha mi egyutt vagyunk?

A monogamianal lehet, hogy neha fekezni kell onmagunkat, de ha a partner jo es megerto, vele is meglehet mindent oldani, uj dolgokat kiprobalni. Akinek meg nem jon be a monogamia, az akkor ne menjen bele ilyen kapcsolatba es ne gerinctelenul jojjon ossze valakivel, hogy aztan osszetorje a szivet a masiknak.

Az is önzőség, ha szeretsz valakit, mert az számodra többet jelent.

Ha valami/valaki számunkra fontos, azt birtokolni szeretnénk, evvel tudjuk kifejezni azt, hogy számunkra többet jelent másnál, ezért tölt el jó érzéssel az, hogy a másik fél is téged akar birtokolni, mert jól eső érzés érezni azt, hogy vagy számára olyan különleges, hogy te kellesz neki más helyett. Akár szexkor vagy az élet más területein. Számára elég jó vagy és elfogad, tudja azt, hogy nem vagy tökéletes, de mégis te kellesz neki és NEM ESZKÖZKÉNT tekint rád, mert más jobb a szexben, mint te, ezért rá vágyik

Ekkor vagy eszköz és tárgy, nem akkor amikor önző módon birtokol, gondolod már végig

Ha van egy autó, max sebessége 90km/h ez vagy te

Másik autó 110km/h ez egy másik személy , Ő ezután vágyakozik, hogy ez a jobb eszköz elégítse ki az igényét, valódi monogám kapcsolatban pedig elfogadná azt, hogy nem vagy tökéletes, de elég jó vagy TE és nem keresne jobbat nálad.

A többes felállás a valódi önzés, mert mindig mindenben azt keresi, ami a legjobban kielégíti a vágyait, a valódi monogamiában még erről is képes vagy lemondani, ha lemondasz valamiről akkor nem lehet önző. Szóval ezért nem önző dolog a monogámia.

#4-es vagyok

Gondolkodtam még ezen egy kicsit.

Alapvetően miért is lenne gond az, hogy önző valaki? Mindenki önző!

Akármennyire is akarod az önzőségedet leplezni és csökkenteni, attól te nem vagyok ""jobb"" és önzetlenebb, mert nem akarod birtokolni a párodat. Amennyiben nem monogám vagy, nem szabasz korlátot az önzőségednek, hiszen azt az eszközt keresed, aki az igényeidet a legmagasabb fokon ki tudja elégíteni, de lehet ezt még fokozni.

Tegyük fel azt, hogy férfiként a pároddal ugyanúgy eltudsz élvezni, tehát kielégülsz fizikálisan, de neked mégis kell más, aki valamivel jobb, mint a párod, lehet vizuálisan szebb az arca és vonzóbb a teste és te vele akarod ezt megélni, mikor fizikálisan mindkét esetben kielégülsz, mégis kerestél valami ""jobbat"" (ilyenkor már egészen biztosan nem is vagy szerelmes a párodba, ha szerelmes vagy nem vágysz másra, mert egy embernek a személyében tudsz mértéket szabni az önzőségednek)

Azok jóval önzőbb emberek, akik a több emberrel folytatnak szexet a párkapcsolatuk ideje alatt, mivel többet akarnak és jobbat, éppen ezek tekintenek eszközként az emberekre, hiszen a tulajdonságuk osztályozása alapján használják őket, mintha egy háztartási gép teljesítményét hasonlítanád össze és úgy választanál az emberek közül. Tehát ne magyarázza senki sem azt, hogy ilyen meg olyan szerelmesek, amikor ezt teszik, mert egészen egyszeruen ez nem igaz, szerintem már megmagyaráztam a két válaszomban azt, hogy miért is.

A monogám kapcsolat éppen, hogy gátat szab az önzőségnek egy ember személyében! Éppen az az egészséges mérték, mivel nem tudsz több emberbe szerelmes lenni, csupán egyetlen egybe, ezért szab gátat a szerelem is az önzőségnek. Tudom azt, hogy jó megkérdőjelezi egy olyan dolgot, ami lefektetett és mozdíthatatlan, én is gyakran teszem ezt, de nem véletlen van így "normális" módon.

Amennyiben annyira küzdesz az önzőség ellen, akkor képzed magadat buddhistának és találd meg a benned rejlő Buddhat, hiszen ekkor leszel önzetlen, mert képes leszel mindenről lemondani.

Ugyanúgy még mindig #4 :D

Annyit lehet az egészből leszurni, hogy alapjáraton nem az önzőséggel van gond, hanem a mértéktelenséggel.

élvezetből eszel sokat---kövér leszel

sokat iszol---részeg leszel---rendszeresen---alhoholista

talán ez is ilyen vagy részlegesen hasonlítható, mértéket kell megtalálni egészségesen. Amennyiben így cselekszik valaki egy párkapcsolat alatt, fájdalmat is okozhat a másiknak (inkább Ő evvel magának), saját magát pedig az élvezetek maximális átélésével érzelmileg sivárrá teheti, annak ellenére, hogy közben jól érzi magát, hiszen kielégül maximálisan és ez a legnagyobb baj, probléma.

Zabálás közben a muffinok között próbálj már magadra szólni, hogy nem, nem eszek többet akkor érzékeli a gondot csak az ember, ha elhízik. Kiégés után vagy a "lelkeddel" kapcsolatos károsódást azt egyátalán nem könnyu javítani, egyedül nem is biztos, hogy képes rá valaki és segítségre szorul, ha egyátalán zavarja ez.

Nem tudom, de olyan gyakran az drogosok vagy bármi más által leépült emberek nem igazán szokták úgy érezni, hogy velük baj lenne, szerintem ez érzelmek világával sincsen másképpen, itt is azonos hozzáállás mutatkozik, hiszen nem kér segítséget pszichológustól sem az ember szívesen, legalábbis a többség biztos nem, akiknek szüksége lenne igazán rá, sokuk nem is megy el segítségért, ezt a sok emberen tudod meglátni amikor sétálgatsz, kigétt pofálval jönnek veled szembe, mosoly nélkül, befásult képpel.

Nem a legjobb megfogalmazás ez tőlem, de ettől próbáljatok meg eltekinteni, remélem azért érthető volt az, amit mondani szerettem volna.

Reeey

Kérdezō, az a baj, hogy te nem vagy tisztában azzal, hogy mi a monogám kapcsolat.

Tudod mi fog történni, ha megcsalod a párod? Szakítotok. Ennyi. Na és, az élet megy tovább. Alapjáraton az emberek nem szokták kényszeríteni a párjukat hūségre. Ha le kellene bilincselnem, vagy manipulálnom, vagy zsarolnom, akkor az már nem kapcsolat. Senkit sem fogok megbūntetni, bitófára tūzni emiatt. Megvan bárkinek a joga ahhoz, hogy szakítson. Hol fáj ez neked? Mi abban az önzōség, ha valaki szakít veled s hagyja, hogy tovább éld a kis életed s bárkivel szexelj boldogan. Miért kéne együtt legyen veled egy monogám elvekben hívō ember, akivel eltér a nézetetek? Miért nem választasz egy hasonló gondolkodású embert társnak?

Szerintem ez nem arról szól, hogy örzōség vagy sem, de annak semmi értelme, hogy monogám partnert akarsz, miközben te nem vagy az. Fölöslegesen bonyolítod a kèrdést, miközben ilyen értelmetlen kapcsolatokba gabalyodsz.

Amúgyis a kapcsolatok alappíllére az ōszinteség, és ha felvállalod, hogy nem vagy monogám, akkor az ilyen emberek egyszerūen elfognak kerülni s nem lesz probléma vele.

Amúgy nem értem, hogy akarsz véleményt alkotni valamirōl egészében úgy, hogy kiragadsz egy rossz példát.

A monogámia alapjáraton PONTOSAN arról szól, hogy nincs igényem arra, hogy kikacsintsak. Akkor ezt miért zártad ki? Az már más kérdés, hogy te olyan helyzettel akarsz példázni, ahol egy monogám ember akarja kényszeríteni a társát hūségre, aki más elvek szerint él. Ez nem valódi monogám kapcsolat. Akkor meg miért kéne ez alapján véleményezni a monogámia fogalmát?

A monogám emberek körében a megcsalás éppen azért önzōség, mert az is képes féltékenykedésre, aki megcsalja a párját. Konkrétan tapasztaltam ilyent, hogy vslaki hūtlen volt, de kikérte magànak, hogy ōt hogy merészelik megcsalni?

Alapjáraton az önzōség az, ha olyasvalamit várok el másoktól, amit én sem tudok nyújtani. Akkor beszélhetünk igazán önzōségrōl, amikor a hūtlen partnert bosszantja, hogy a párja is kikacsint.

Amúgy meg az önzōség összefügg igényekkel/elvárásokkal. Mire van igényed, amitōl a párod megvonna? Kölcsönösen boldoggá tudjátok tenni egymást végeredményben?

Nem az a kérdés, hogy monogám vagy-e vagy sem. De ha egy bármilyen kapcsolatban az egyik fél szenved és kiszolgáltatott, míg a másik fél érdekeit szolgálja a kapcsolat, az már önzōség. Vannak boldog és boldogtalan monogám kapcsolatok. Nyitott kapcsolatok közt is, ha tudsz mutatni olyant, ahol mindkét fél kölcsönösen boldog, akkor oké. Ha csak az egyiküknek kedvez a helyzet, akkor már nem.