Aki megözvegyült mikor állt készen újra ismerkedni?

Akkor állsz készen, ha képes leszel a szerelem érzésére. A magány érzése nem egyenlő azzal, hogy készen állsz szeretni valakit.

Ez az egy érdekeljen: szerelmes vagy/tudsz lenni bele vagy sem? Ez megmutatja, hol állsz a feldolgozással, elengedéssel.

Hogy mások mit szólnak, azzal ne foglalkozz!

Egy év a hagyományos gyászidő is. A falusi, kàrogó vénlányok se szólnak meg, ha most elkezdesz valakivel ismerkedni.

Ne legyen rossz a lelkiismereted! Az elhunyt férjed se akarná, hogy te örökre egyedül maradj, a kicsi pedig apa nélkül nőjjön fel.

A halottak annyit érdemelnek, hogy emlékszünk rájuk, nem felejtük el őket.

Az, hogy ennyi vagy annyi időt kell várni, az az élők hülyesége, és főleg gyakran az elvárások miatt csinálják (mit fog szólni a szomszéd ha megtudja, hogy 1 év után már új párom van).

Nyilván mindenkinek más a gyászidőszak, van aki évekig nem találja a helyét, van aki gyorsabban feldolgozza.

De csak azért ne siess, vagy ne húzd az időt, mert valami vélt vagy valós társadalmi/családi elvárásnak akarsz megfelelni, vagy magaddal szemben támasztasz buta követelményeket.

Ha készen állsz, akkor hajrá, ha nem, akkor kérj még időt a férfitől, de ezt magadért tedd, ne azért, mert egy halott ember mit érdemelne, vagy mert a környezeted mit mond(dana)

Pár napja még meg akartál halni a gyásztól. Akkor ez gyorsan ment.

De ne másokra hallgass, te érzed. Nekem 6 év kellett, de én nem te vagyok.

Férfiként írok.

Szerintem csakis akkor közeledj az új férfi felé, ha aztán nem gondolod meg magad, és biztos vagy abban hogy már túl vagy a gyászon. Ne vele akard pótolni az elvesztett párod, és betölteni az űrt.

Nekem nagyon rosszul esne ha egy nő azért lenne velem mert magányos és jó vagyok vígasztalódni. Kell hogy önmagáért szeresd, és ne legyél labilis érzelmileg a gyász miatt.

Szerintem nem állsz még kész egyébként, de ez a saját véleményem ...