Létezik olyan, hogy valaki tényleg úgy fogadja el a párját, ahogy van?

Persze

Igen.

Persze. De, ez nem feltétlenül jó. Ne adjuk már elő, hogy király, ha a másik hízik egy csomót és tönkre vágja önként az egészségét.

Dehogy. Csak akkor, ha az "úgy, ahogy van" egy kellően jó állapotot takar. Ha nem, akkor először elégedetlenkedés, szájhúzogatás, kritizálás, b...tatás van. Utána megcsalás. Utána kidobás.

A megcsaltak is úgy fogadják el a párjukat, ahogy van. Elvégre még mindig együtt vannak velük, hiába megy mindenfelé mellettük. Tisztelet a kivételnek.

Én szóvá teszem a túlzott gömbölyödést. Annak oka van és nem szeretném, hogy erre ok legyen.

Létezik, de az, hogy elfogadja, még nem jelenti, hogy ebben támogatja is. Tehát ha mellettem a párom túlságosan elhízna, akkor nem hagynám el/csalnám meg, de szóvá tenném és támogatnám a fogyásban. Ha lefogyna, ugyanez. A jókedv-rosszkedv meg mindig átmeneti állapot, de ha esetleg a rosszkedv, depresszió túlságosan általánossá válik, akkor megpróbálnám a probléma gyökerét feltárni, esetleg pszichológushoz küldeném, hogy jobb legyen. Mert az egy dolog, hogy mellette állok és elfogadom, hogy most ilyen, az más kérdés, hogy az egyáltalán nem jó senkinek sem, és mindkettőnk érdeke a változás.