Felnőtt nők és férfiak, szerintetek mi a normális napi kommunikáció egy párkapcsolatban?

Esetünkben néhány gyors gondolatváltás: ki hol és mit ebédelt aznap, miként telik a nap, stb.

Komoly beszélgetés nem alakul ki, csak személyesen.

Telefonon valamiért ritkán beszélünk.

Nem beszélgetünk napközben, este beszéljük át a napot. Ha valami sürgős, akkor felhívjuk egymást, üzenetben max azt írjuk meg egymásnak, hogy mit hozzunk a boltból vagy ha valamelyikünknek spontán programja támadt és ezért később jön haza.

Amíg nem éltünk együtt sem chatelgettünk napközben, semmi igényünk nincs ezekre az üres fecsegésekre, este 2-3 sort írtunk, hétvégén pedig hosszabb Skype.

A normális szubjektív.

Vannak akik le se tudnak szakadni egymásról.

Én speciel meg ezt utálom. Egyrészt nem igazán szeretek senkinek irogatni messengeren, eszembe nem jutna minden reggel azzal kezdeni a napot hogy jó reggelt üzeneteket küldjek. Nekem pl ez tök természetellenes, nem szeretem ha folyton kezembe van a telefon. Tehát nem szeretek írogatni, max egy pár sor, kivel mi a helyzet, hogy lesz a nap vagy hogy telik/telt a nap de ennyi. Esetleg ha történik,valami vicces azt elmondom/elolvasom meg találkozót egyeztetni de ennyi.

Telefonálni se szeretek:D Én az a fajta fura ember vagyok, fiatal nő létemre hogy jobb szeretek személyesen kontaktolni az emberekkel. Legyen szó párkapcsolatról, barátokról, családról vagy csak ismerősökről. Mennyiséget illetően meg nem gondolnám hogy kőbe kéne vésni. Ahogy alakul a hét, közbejöhetnek dolgok, ha nincs meg x nap egy héten nem gondolnám hogy a kardomba dőlnék, be lehet pótolni. Amennyi kényelmes.

Most már kollégák vagyunk, szóval együtt kávézunk meg ebédelünk is, ami jóval lecsökkenti az online kommunikáció igényét.

Egyébként nálunk szabad használni minden ilyen vackot, nem nézi a főnök, csak azt, hogy kész legyen a munka időre, úgyhogy mikor nem itt dolgoztam, kb félóránként ránéztem az üzenetekre és írtam neki, aztán mire megint néztem, ő is írt.

Mi online ismerkedünk meg és az ismerkedés elején rengeteget beszéltünk. Gyakran éjszakába nyúló oldalas üzeneteket írtunk. Nekünk természetes, hogy amikor tudunk és amikor nem megy a munka rovására, akkor írunk egymásnak. Ugyanakkor sosem követelőzött egyikünk sem, ha a másik nem írt... Az engem is kiidegelne. De így jólesik, hogy amikor tudunk válaszolunk.